Még fél óra..

Fél óra múlva indulás Budapestre, teljesen egyedül, a nővéremhez.:) Az biztos, hogy a Városligeti koripályát meglátogatjuk és a vidámparkba is benézünk, az Aréna Plázáról és a West End-ről nem is beszélve. Nagyszüleimet alaposan kifosztottam pénzt illetően. :P Na jó, ők adták én meg csak elfogadtam.:) Megint észrevettem, hogy annyi cuccot viszek, mintha legalább egy két hetes nyaralás venné kezdetét, holott csak 4 napról van szó. Sajnos. Ha tehetném ott maradnék akár egy hónapot is. Csak hát suli, meg egyéb katasztrófális dolgok akadályozzák ezt meg. Kicsit sajnálom, hogy elmegyek, mert nagyon fognak hiányozni az itthoniak, a közös korizások Vivcsómmal, és főként az a legrosszabb, hogy úgy válunk el a Judittal egymástól, hogy haragszunk egymásra. Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de ha bármi történik bármelyikünkkel, akkor mi van? Úgy válunk el, hogy utáljuk egymást és nagy ívben tojunk 11 év barátságra?! Hát igen, ez egy hosszú és bonyolult story, de emiatt nem akarom elrontani a kedvem. Furcsa, hogy egy ilyen dolog, hogy mehetek Pestre, mennyire felcsigáz. 5 csomagom van, abból három tele van ajándékokkal a babáknak meg a Mancinak. Még jó, hogy kocsival megyek és csak a kocsihoz kell kicipelni, aztán Pesten be a lakásba. És most indulok! Cipőt húzok, aztán irány Pest!

un petit merdeux>>xd

Hogy mi mit szenvedtünk, mire megtaláltuk ennek a három szónak a jelentést!:D Rebi találta iwiwen valakinek a profiljába és kíváncsi lett mit is jelent én meg segítettem neki megkeresni. Először is azt kellett letisztázni, milyen nyelven is van. Én először spanyolt mondtam, aztán olaszra is gondoltam, végül megkérdeztem apukám és ő azt mondta, hogy francia. Megnéztem francia fordító programban, de ott nem sok minden derült ki. Csak annyit dobott ki, hogy egy petit merdeux. Aztán később az is kiderült, hogy a petit jelentése kicsi. Innen már egyenes út vezetett a megoldáshoz. Rebi kitalálta, hogy a jelentése: Egy kicsit seggfej!:) Na igen. Két hülye azzal tölti a szombat estéjét, hogy megkeresse a seggfej francia jelentését. *lehet gratulálni:)

uncsi szünet:/

Nem a legjobb érzés szünet közben rádöbbeni, hogy most legszívesebben suliba mennék, mert ott legalább történik valami. Elkezdődtek a szünet monoton, egyhangú, hideg, fázós, unatkozós napjai, ami ellen aligha tudok valamit tenni. Voltam korizni, meg moziban, de ugye ezt nem lehet minden nap, mert akkor elég hamar eltűnik a pénztárcámból az a kevéske, amit még a szülinapi pénzemből költök. Amúgy elég felháborító, hogy egy nyamvadt koripálya belépő 600 ft-ba kerül. 50 ft-al emelték fel tavaly óta. Nem nagy pénz, de ahogy mondani szokták sok kicsi sokra megy. És ha minden évben ennyivel emelik, nem tudom ki fog heti rendszerességgel korizni menni. Még jó, hogy saját korcsolyám van, így legalább azt az 550 ft-ot nem kell a bérlésre fordítanom. Ahogy így otthon unatkozok, egyre többet gondolok rá, néha nem értem magam. Mégis csak egy évvel fiatalabb, és valljuk be ez nem épp egy normális dolog! Valaki, légyszi egy kalapáccsal, verje ki a fejemből, mert lassan kezdek becsavarodni. És nem akarok úgy járni mint a Judit, hogy azért mert megváltozok, lassan kezdem elveszíteni a barátaimat.

Mi van ilyenkor?

Igen, összevesztünk. Mondhatnám, hogy ez van és egyáltalán nem érdekel, de ez nem igaz. Nagyon is izgat, hogy a legjobb barátnőmmel szóba se állunk egymással. Nem akarok ítélkezni, nem mondom, hogy az ő hibájából, mert biztos nem csak ő tehet az egészről. Amikor megismertem és ahogy kiismertem ezalatt a 11 év alatt, egy vidám, talpraesett lányra leltem benne, aki benne van minden hülyeségben. De ez mostanra megváltozott kicsit. Talán ez piszkálta annyira a csőrömet és emiatt vágtam a fejéhez olyan dolgokat, amit aztán egy kicsit meg is bántam. Mert hiába kertelek, már nem olyan mint azelőtt. Nem tudom magam jól érezni vele és emiatt rengeteg kis apró semmiségen vesztünk össze. Teljesen visszahúzódó, magába forduló valaki lett és folyton csak a saját orra alá dörgöli a hibáit, ami miatt folyton rossz kedve van. Amikor ezeket mondjuk neki, megsértődik, duzzog és ahelyett, hogy lyukas órában velünk lenne, együtt hülyülne velünk, leül egy padra és zenét hallgat. Sosem akar képeket készíteni, ha valaki megnézi az iwiw profilomat, nem jön rá, hogy ő a legjobb barátnőm, holott ő az. Vagyis már ezt sem tudom. Részemről igen, de fogalmam sincs, hogy most ő mit gondol. Nyílván haragszik ránk, főleg rám, amiért a szemébe mondtuk mi nem tetszik benne. Bunkóságnak ezt nem nevezném, hanem inkább segítenénk, de ezt ő nem tudja értékelni. Amikor viszonylag jóban vagyunk, szomorú, depis idézeteket ír ki msn-re, de most, hogy szóba sem állunk egymással, hirtelen jó kedve lett. Lehet, hogy végképp nem akar velünk lenni? Mert ha ebben van valami, akkor semmit nem ért ez a 11 év barátság.

*szüneeeet:)

Végre őszi szünet. Kicsit már elég volt a suliból, hosszú volt ez a majdnem két hónap. Lassan telik az idő, ami nem annyira jó, hiszen évvégén ballagunk. Hiányozni fog az osztály, főleg most, hogy mindenki tök jófej és ilyen jó lett az osztályközösségünk. A sznetben többször összefutok majd a töbiekkel, például ma is megyünk moziba, Magdi néni kíséretében. Ne szórakozz Zohannal Ettől tuti teljesen készen lesz, megnéztem az előzetest. Kíváncsi leszek az arcára a film után.:P Már előre látom ahogy csóválja a fejét.:D Na meg azt is, ahogy a film közben a szódásüveg aljával egyenlő vastagságú szemüvegében próbál röhögni a poénokon.:) Hát igen. Ő már csak ilyen!xd:P Tegnap voltam korizni a megnyitón. Újból megbizonyosodtam arról, hogy nem vagyok valami nagy tehetség a jégen, annak ellenére, hogy egyszer sem estem el. Még mindíg az az ovis korcsolyázási módot alkalmazom, hogy csak a jobb lábammal hajtom magam.:P Rosszul rögzült be és nem tudok rajta változtatni. Ez van.:) És nem is voltak olyan sokan mint amire számítottam. Persze volt ott egy-két emberke, akik nem kellettek volna oda, de mindenesetre jól elvoltunk, sok ismerőssel találkoztunk. A hétfőt meg már alig várom!:) Imádom Budapestet, ha minden úgy sikerülne ahogy szeretném, elvben oda fogok járni egyetemre. De ez még a jövő titka. Ott si van koripálya, úgyhogy alap, hogy megyünk:) Na meg drága nővérkémmel lesz egy kis shopping, meg ilyenek...:P 10 napos szünet..:) Hmm....nem is tudom mikor volt ilyen az utóbbi 8 évben. Szerintem egyszer sem. Úgyhogy most örülhetünk a fejünknek..!:D

.::versmondó

És megvan! Sikerült! Életemben először lettem első versmondón és most hihetetlenül boldog vagyok!:) 6-os sorszámú versenyző voltam és tök poén volt, mert az országoson is 6-os kóddal lettem első.:) Amúgy a H. Réka is azt mondta amit én, Tóth Árpádtól a Holdkóros Apród Történetét. Kedvenc verrs<3 Annak ellenére, hogy Weöres Sándor a kedvenc költőm:P A zsűri tagok egyikét ismertem, mégpedig a Kertész gabit, akikhez apukám révén sokat szoktunk járni és nagyon aranyos. De tudom, hogy nem olyan és remélem is, hogy nem csak ezért lettem első, hanem azért, ahogy elő adtam.:) A zsári elnöke, (nem tudom milyen művész úr) azt mondta, hogy mindegyikünk közül én voltam a legpimaszabb és ügyesen bántam a közönséggel. Klári néni ezt még annyival egészítette ki, hogy amikor kiálltam a zsűri elé, azonnal felnyársaltam őket. Jó érzés volt verset mondani, azt hiszem először élveztem igazán és éltem át teljesen. Abban is lehet valami, hogy szemkontaktust tartottam a közönséggel, mert köztük és a zsűri között ingázott a tekintetem.:P A díjam egy Ady verses kötet volt. Adyt mostanában egyre többször olvasok, mert suliban is őt vesszük és pár versét interneten is megkuksiztam. Egyedül azért vagyok kiakadva rá, hogy néha nem értem meg a versei lényegét, olyan szavakat használ, amiket nem tudok beazonosítani. Holnap október 23-as ünnepély, aztán lesz egy gitárom és végül egy Minden Egéres próbával fejezem be a délutánt és zárom le a sulit is, mert holnaptól hawaii, dizsi, meg minden, ugyanis közel 10 napos szünet következik, aminek a keretein belül ellátogatok a fővárosba nővérkémhez és báttyóimhoz, babázni kicsit.:) És nővéremmel azt hiszem célba vesszük valamelyik bevásárlóközpontot is, pár új cucc reményében..!;)

Világvége?!

A fülembe jutott egy ilyen hír: 21.-én eljön a világ vége. Először csak nagyokat pislogtam, aztán mikor mutattak egy videót és beszéltek nekem egy kicsit a pusztító feketlyukról. Valamely része ennek csak mese, de utána néztem, kutattam kicsit a neten és néztem pár videót youtube-n. Elég durva mindaz amit leírtak és kicsit be is voltam/vagyok fosva, hogy talán igaz. Volt egy időszak amikor ennek nagyon örültem volna, ha bekövetkezik, de most valahogy nem akarnám. Jó-jó elpoénkodtunk a Tackyval, mi lenne ha tényleg bekövetkezne, de erre nem nagy valószínűség van. Mindenesetre nem lenne jó elszakadni a barátoktól, a családtól, a sulitól és minden mástól ami az élettel kapcsolatos. lehet, hogy hülyeség, de valyon mi lenne velünk ha elnyel a fekete lyuk? Megszűnnénk létezni, vagy folytathatnánk mindent ugyanúgy, csak épp valahol teljesen máshol?! Jó lenne tudni, de ezen kár agyalni. Úgysem történik meg:)Azért itt a videó, nézzétek meg: http://www.cyriak.co.uk/lhc/lhc-webcams.html

#...ha a hülyeség fájna.!:D

Csudi jó nap ez a mai!:) Az már lényegtelen is, hogy most milyen szarul vagyok.:P A délelőtt, azaz a suli fantasztikus volt! Titii hozta a formáját és én sem szűkölködtem a jókedvben, főleg azután, hogy kaptam egy kis bennfentes információt valakitől, ami mindent más szemszögbe helyezett<3 Mint két kis hülye elsős rohangásztunk a folyosón, mindenen és mindenkin aki velünk szembe jött röhögtünk.:D Jájj és az az irodalom óra:) Az a légy PONT oda szállt, azaz megcélozta a Titi melleit. És mivel drága osztályom (jó magamat is beleértve) elég ferde gondolkodású, rögtön szivatni kezdtük, szegény meg hirtelen azt sem tudta miért.xD Holnap egyébként versmondó lesz a Mezőszélben, amire okos fejemmel jelentkeztem. Néha annyira nem értem magam! Minek kell minden szarban benne lennem?! Sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem kéne folyton ilyen marhaságokon részt vennem. Na bumm! Már megint sjanáltatom magam.:S Úgy látszik ez tipikus szűz tulajdonság.:D Kellett nekem szeptemberben születnem!:P Am. találtam a neten egy jellem horoszkópot, úgyhogy gyorsa be is másolom:)

Szűz (08.23. - 09.22.)Sérülékeny, és önbizalma nem túl nagy. Sértődékeny, ezért óvatosan kell bánni a szavakkal. Néha szereti sajnáltatni magát, és olykor hosszan fejti ki véleményét a dolgokról. Jó beszélgetőpartner, de meg kell szokni egyéni stílusát. Odaadó, segítőkész már tiniként is.

Hátööö igen:D Ez tökéletesen illik rám.:) Sajnos, nem sajnos, ezt nem tudom eldönteni.:PxD

utálom magam!!

Hogy miért nem tudok lakatot tenni a számra? Miért nem vagyok képes magamban tartani dolgokat? Miért kell mindent állandóan elkotyognom?! Kár, hogy itt nem lehet senki mögé bújni. Csakis én tehetek arról, hogy azt amit egyszer valaki elmond nekem, a következő pillanatokban már többen is tudják!:/ Klári néninek volt egy mondása: ,,Amit egy ember tud, az magánügy. Amit kettő, az titok és amit kettőnél többen tudnak, az már közügy." És ebben van is igazság. Csak valahogy ez a dolog nálam csak akkor áll meg, amikor kettőnél több ember tudja, tehát merem azt mondani, hogy az egész iskola. Takarózhatnék abba, hogy családi örökség, de az hol érdekel bárkit is?! Pletykás vagyok, szarkeverő. Ez van.:/ Nem rosszból mondok el dolgokat, hanem abban a tévhitben élek, hogy ezáltal majd minden jobb lesz és tudok segíteni másoknak. De ez valahogy mindíg rosszul sül el. Veszekedés és sértődés lesz belőle, minden összekutyulódik. És itt jön az önkritika is.:/ Én elvárom, hogy mások magukba tartsák azokat amiket mondok és amikor kiszivárognak ezek, csak nagyokat pislogok és halálra vagyok sértve. De ez így nagyon nem jó..!:/ Bekéne fognom a számat és a saját dolgommal törődni. Szóval bocsi mindenkitől akinek bekavartam, akinek valamilyen titkát, magánügyét elárultam másoknak.:) És ezúton megesküszöm, ha valahol feltalálják a szájzárat, elsők között fogom kipróbálni, hátha attól jobb lesz minden!:)

egyik.legjobb

Ezt már régóta beakartam másolni..!:) Egyik.legjobb barátném versikéjének utolsó versszaka ez, amit nekem címzett.:) Nagyon szeretlek Tacky!:*(L)

Mert tudnod kell, van akit neked teremtettek,
Mert tudnod kell, lesz kivel lepkét kergettek.
Mert az érzés legyen benned:Téged is nagyon szeretnek!
Vigyáznak rád, kezükettűzbe teszik,
Ők azok ki a dinnyés milkát veled eszik!

És ezek annak a bizonyos délelőttnek a történései, amit szintén nem fogok sosem elfelejteni. Remélem a hallowee-ni partyy is legalább olyan jó lesz..!:D

pikcsörr

Nah gyors, csak egy kép amin az osztrákokkal vagyunk, a hazaindulásuk előtt! Hiányoztok nagyon!:) Sok puszii nektek!:*

design!

Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi két napban három féle arculatot is hozott a blog és én mégis emellett döntöttem. A narancssárga-feketére sokan azt mondták, hogy jójózik a szemük amikor olvasnak, a rózsaszín az túl kislányos volt xd és nekem most ez nyerte el legjobban a tetszésemet.:) Na cSók for all!:)

230!!!

Ezt is megértük.:) És pont a legjobbkor! Én első, egyetlen és örök Belvárosi Általános iskolám, 230 éves lett! Hogy ennek miért is örül mindenki annyira?! Először is: - egy csomó óráról lógtunk, egész héten alig volt tanítás. Másodszor: mindenki jókedvű, vidám és hülye volt, nagyon jól éreztük magunkat!:) A Nóra néni féle élőkép lett (szerintem) a legjobb! Na meg persze a lufiengedés és az énekek.:P De, hogy ne maradjon el a szokásos EGO-m, az elsősök esküje is jó volt, amit én olvastam előre nekik. Ezért is tudok most rohadt halkan beszélni és a hangom körülbelül egy repedt fazékéhoz hasonlít. De ez most tényleg mindegy. Aztán, mint korábban már írtam, riportot adtam a pannon tv-nek (nem kell beszólni, tudom, hogy még senki sem hallott erről a tv-ről.=)Volt egy kiállítás megnyitó is, ahol drága osztályfőnökömnek sikerült a lelkembe tipornia, de erről inkább most nem beszélnék. A gála est, a szokásos körülmények között zajlott. A diákok, szülők, tanárok a nagytornába vonultak és a néptánc, kiskórus, Háry egyveleg után, az osztrákokkal együtt levonultunk a Széchenyi térre, aminek az eseményeit az előzökben már leírtam. Mellesleg rengeteg "érdekes" képet találtunk a tanárokról, szinte megdöbbentő mennyit változtak az elmúlt 20 évben.:) Jókat röhögtünk, velük együtt és valahogy ezen a héten mindenki olyan jófej volt, tök oldott volt a hangulat!:)

Deutsch ist eine schöne Sprache!

Hát vége van! Jó kis hét volt! Hiányoznak az osztrákok. Minden, olyan más volt amikor itt voltak. Meg kell vallanom, kicsit kizökkentem a szürke hétköznapokból és semmi kedvem megint visszarázódni a valóságba. Egy Laura nevű lány aludt nálam 4 napon keresztül és kicsit én is meglepődtem, hogy milyen jól eltudunk beszélgetni németül. A szókincsünk is gazdagabb lett, büszkén jelenthetem ki, hogy megtanultam németül áromkodni!:D A musi, meg a ficken és persze az az orheits....-nem tudom micsoda.:) Jól éreztük magunkat. Nehéz volt őket hazaengedni, egy darabig futottunk is a busz után ma reggel. Rengeteg barátra tettem szert amíg itt voltak, többek között Thomas, Ines, Laura, Franz (dir: Du bist meine LieblingsÖsterreichischer.!) és akkor még Daniel, Nina, Kerstin, stb....Majdnem mindenkivel!:) Az utolsó két nap volt a legjobb, amikor este 9-kor lennt randalíroztunk a városban, szemtanúi lettünk egy 5 fős tüntetésnek és megismerkedtünk Ferikével, a csövessel, aki ellátott minket pár igazán jó tanáccsal!:) Az osztrákok ezt úgy értelmezték, hogy ő megakar minket ölni, úgyhogy visszafutottak a suliba és mindent kiforgatva úgy adták elő a történetet a tanároknak, hogy Ferike megakarta késelni őket és végig kergette mindannyiukat. Ennek persze semmi alapja sincs.:) Észrevettem, hogy ők szeretnek mindent eltúlozni. Most bezsélek egy kicsit részletesen a Thomasról, mindenki kedvencéről, akit azért bírtunk annyira, mert magyar származású és folyékonyan beszél a mi nyelvünkön. Ő volt a mi kis tolmácsunk, a legjobb arc az osztrákok között!:) És a nagy kedvenc: Franz.:P Akit mind kétszer elhagytunk az Árkádban és csak a kajás pultnál találtuk meg. Seine spitzname ist: Haspók. Ott volt még a Nina is, aki egy héten keresztül, egyszer sem volt képes elmenni fürödni és úgy bűzlött mint egy záptojás. De emellett nagyon de nagyon aranyos volt és vele is jókat lehetett beszélgetni.:)A gála est is jóra sikeredett, az élőképről nem is beszélve! Még riportot is adtam a tv-nek, ami nem is sikeredett annyira rosszra mint amire számítottam!:)

Miért?!

Sok olyan dolog van amiről azt gondoljuk, velünk nem történhet meg. Nagyon meglepődünk, amikor ezek mégis megvalósulnak és csak bután állunk saját kis világunkban, mert nem tudjuk mi is lenne most a helyes. Elszaladni, elbújni mindenki elől, nem törődni semmivel és senkivel, vagy a könnyet letörölve arcunkról állni, hagyni, hogy megforgassák bennünk a kést és csak nézni ahogy minden amiről álmodunk, amit akarunk, szép lassan a kukában végzi?! Nem tudhatjuk mi a helyes. Egyetlen egy szó az, ami képes lerombolni egy álmokkal teli világot. Mások nem tudhatják mi zajlik le bennünk, mert ők nem érzik azt amit mi. Csak annyit látnak, hogy összezavarodva állunk két út előtt és nem tudjuk merre menjünk. Az egyik a lerombolt világunk felé vezet, ahol a romok között csüggedve tudnánk végig nézni a nap felkelését, az első csillag kigyulladását, a napnyugtát és az első hópihe szálingózását a romokra. Nem lenne ott senki, senki aki odajönne, ha látja, hogy sírsz, senki aki megnevettetne, aki felvidítana. A másik út, egy üres, álmok és vágyak nélküi hely, ahol lassan, szépen újra tudnánk formálni a gondolatainkat, az álmainkat. Csak ehhez kevesek vagyunk. Mert a múltat, azt ami miatt most választás elé kényszerültünk, nem tudjuk elfeledni, csak akarjuk. De az akarat néha kevés, annál több kell. Ami nincs. Ott állunk, szemünk megtelik könnyel, elfutnánk, de tudjuk, hogy az nem megoldás. Mégsem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az akire vártunk nem jön el és ezt nem mástól, hanem tőle tudjuk. Tőle, mert képes a szemünkbe nézni és képes kimondani, hogy nem minket szeret, hanem mást. Nem tudja, hogy ezzel fájdalmat okoz, de mégis. Aztán zárul a kapu, ő belép az ajtón, te kinnt maradsz és ott, akkor eldől minden. Véget ér valami, egy álom, egy valósággal keveredett képzeletbeli világ és minden remény, vágy amit ezekbe belesűrítettél. Csak egy másodperc volt az, amikor kérdésedre megrázta a fejét és ezzel örökre lezárta az álmod, ami többet nem fog újra éledni.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=CwaLFyNvSXA

Csak egy....

Csak egy lány vagyok a sok közül
érzések közt tengődve,
aki minden apróságnak örül,
pedig nem tudja előre.

Csak egy lány vagyok a világban,
törött szárnyakkal,
Nem keresem másban a hibákat,
szívem teli van vágyakkal.

Csak egy lánynak érzem magam,
semmi nagyot nem tettem,
nem számít senkinek a szavam,
bár kisgyermekből naggyá lettem.

Csak egy lányként néznek rám,
az utca emberei,
a padon ülve ki az a furcsa lány?
szemük mindíg ezt kérdezi.

Csak egy lány akarok lenni,
nem törődöm másokkal,
rajtad kívül nem érdekel senki,
egyedül vagyok az álmokkal.

Csak egy lány vagyok a sok közül,
s mégis kiszeretnék törni,
mert látom, hogy a város mögül,
jön egy érzés, s megakar ölni.

Még és még és még...

Csak neki, csak most, csak mert kérte és csak azért mert szeretem.:)(L) És neki bármit, bárhol,bármikor. Örökkön-örökké szeretni foglak.:) Olyan jó, hogy vagy nekem!:D

zene: http://www.youtube.com/watch?v=tJjrFnnE1d0

Amikor órákig állsz a kasszánál egyetlen jegyért,
Amikor a pénztárossal vitatkozol szabad ülőhelyért,
Amikor a rajongásod miatt egy ember sem ért,
Akkor rajongsz igazán az irigy hónaljmirigyért.

A nyolc kan, a nyolc félisten, a nyolc ász,
Amikor mindenkin egyszerre kitör a frász,
Ha rajtuk kívül nem érdekel senki más,
Irány a mirigy koncert, ez nem is vitás!

Állsz a színpad előtt, szíved a torkodban dobog,
A sok mirigyes képet, aláírásra hozod.
Közülük egy valaki szívvel-lélekkel dobol,
És a pillantásával az igazi rajongók közé sorol.

Megjelennek kedvenceid, szemed kitágul,
A sikításod nekik aztán mindent elárul.
A koncert után végre, hátralopódzhattok,
Arcotokra jobbról, s balról puszit kaptok.

Készül a sok fotó, jön a nagy ölelés,
Arra, hogy velük legyél, ezer év is kevés.
Mert vége van a koncertnek, lassan haza térsz,
Aludni már a friss emlékekkel mész.

Újabb vers

Az utóbbi napok és események, ezt váltották ki belőlem, és szeretném most leírni nektek. Furcsaság, nem rólam szól, de igaz lehet. Mégis annyira kötődik hozzám, hogy nem is tudom megfogalmazni.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=WQBIwPfKVE8

A szív némán is beszél..

A fáról az utolsó levél is lehulla
egy fiú arra járva megtapossa.
Elsárgult levélként morzsolja szét,
és még csak ki sem nyújtja kezét.

Halk zizegéssel éled a természet,
a fa lelke lassacskán felébred.
Rápillant a fiúra, könnye kicsordul,
a fiú megáll és hirtelen visszafordul.

Egy lágy fuvallat átjárta a testét,
a tette beárnyékolja az estét.
Maga elé mered és ránéz a fára,
hogy visszafordult, nem volt hiába.

Nem tudta mit és nem tudta miért,
főként azt nem, hogyan és kiért.
Közelebb lépett, a fa árnyékába,
először nézett fel a lombjára.

Egy hirtelen ötlet, talán késztetés,
erre millió egy szó is kevés.
Fogta magát és megölelte,
a fa törzsét karjai közé vette.

A fa hallotta szíve minden dobbanását,
érezte a ki nem mondott vallomását.
Lehullajtotta a legutolsó levelét,
a fiú mellé, csak ki kellett nyújtania kezét.

Lehajolt érte, rögtön felvette.
Könyvének lapjai közé tette.
Elindult lassan, vissza-vissza nézett,
Léptei nyomán egy új világ ébredt.

Mikor a bánat és az öröm keveredik!:)

Életemben először történik meg velem, hogy ugyanazzal a személlyel kapcsolatos két dolog egyikét inkább kitörölném, viszont a másiktól meg iszonyúan boldog vagyok, még ha nem is történt semmi komoly! Furcsa, hogy mennyire tudok örülni azoknak a dolgoknak, amiknek szinte alig van jelentőségük, de mégis mély nyomot hagynak bennem és olyannyira boldog leszek tőlük, hogy nem lehet levakarni az arcomról a mosolyt. Nevet, ügyet nem említek, akik ismernek, pontosan tudják kiről/miről van szó.:)Olyan furcsa ez az egész. Amikor meglátom a suliban a folyosón, vagy bárhol máshol, összeszűkül a gyomrom és tökéletesen az az érzés járja át a testem, mint amit már oly sokan leírtak és megtapasztaltak. Ugyanis tényleg olyan, mintha sok ezer kis pillangó repkedne a gyomromban és beszorulnak, nem tudnak elszállni. Mindenem remeg. A kezem, a lábaim...A tenyerem izzadni kezd, elsápadok, de mégis, valami iszonyú jó érzés éled fel bennem legbelül. És nem múlik el. Jelen van minden egyes pillanatban, minden egyes gondolatomba befészkeli magát, mint egy hivatlan vendég. Pedig nem történt más, csak a szája fölfelé görbült, tekintetét az enyémbe fúrta és hosszan nézett. Éreztem, hogy ott és akkor láng vörös leszek, mégis visszamosolyogtam rá, nem törődve azzal mit gondol. Talán csak egy apró baráti mosolynak örültem meg ennyire, egy olyan mosolynak, melynek az ég világon semmi jelentősége nincsen, csak megtörtént. Egy véletlen, egy arcjáték, egy arcmozdulat. Ami olyan mély nyomot hagy, mintha egy tüzes vasat tettek volna a szívemhez. Megéget, belevési magát örökre és senki/semmi nem tudja kitépni és eltörölni onnan. Mikor vele beszélek, valami összeszorul a torkomban, egy gombóc növi ki magát, és nem hagy szóhoz jutni. Mégis amikor szavakba próbálom önteni a gondolataimat, valahogy sikerül, de nyomban eltörpül ahogy kiejtem. Mert bennem, annyira hatalmasnak, magasra törőnek tűnik, mintha ez lenne az, ami éltet, amiért érdemes élni. Nem bírok a szemébe nézni, félek a tekintetétől.Nem tudom, hogy reagál, ezért inkább szemem lesütve figyelem a köveket melyek mellett elhaladok. De bármilyen távol is állok tőle, ha néha úgy érzem ennek semmi értelme nincs, elég ha találkozik a pillantásunk és újra átjárja a testemet a meleg, már nem fázom, nem érzem úgy, hogy valami kihűlt bennem, inkább csak olyan mintha egy kandallóban lobogó tüzet újra meggyújtanak. Meleg, egyedüli és megismételhetetlen.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=CwaLFyNvSXA

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek..!

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=n0LC2KUyf9s

Karinthy Frigyes: Előszó

Nem mondhatom el senkinek,

elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,

mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy

S amit nem tudhat más, csak egy megy egy

A titkot, amiért egykor titokban

Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,

Hogy megkeressem azt a másikat

S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom

De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,

Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,

Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,

nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,

Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben

Meg nem jelent, se borban és kenyérben.

Hiába vártam sóvár-irigyen,

Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,

És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,

De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok

S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,

Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,

Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,

De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,

Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,

Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,

Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,

Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,

Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,

De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt

Nektek, kiket szerettem,

Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit elmondok mindenkinek.

-.-

Néha eszembe jut, hogy minek is írom ezt a blogot tulajdonképpen? Olyan mintha csak amgamnak írogatnám. Most is, elolvastam a cikkeimet újra, de semmi komment vagy vélemény, olyan mintha senki sem járkálna az odlalon, pedig nagyon is sokan néztek be nap mint nap, csak ennek nem nagyon adjátok jelét! Úgyhogy mély örömmel töltene el, ha legalább egy cseppnyi véleményt adnáttok az írásaimról, vagy valami..!:D

Egy új rendszer:)

Nos arra gondoltam, hogy megszűntetem a zenelejátszót és a cikkjeim végére mindíg linkelek egy számot youtube-ról. Olyan számot fogok odatenni, ami szerintem a legjobbban illik a cikk hagulatához.Szerintem ez így jobb, de ha nem tetszik valakinek, nyugodtan bombázzon üzenetekkel!:)

Mint a gólyafos a levegőben.xD

A cím magáért beszél. Ma délután vagy 100-szor mentünk körbe ezen a 3 utcán itt a Tettye aljában, a lakók kicsit sem néztek hülyének minket. Két órán keresztül fel-le masíroztunk a Zöldfa, a Virág és a Hatház utcában. Kicsit részletezem mikre bukkantunk az utcában. Először is én, aki nyitott szemmel járok a világban és mindent megcsodálok, hogy tágítsam a látóköröm, felfedeztem egy Lily márkájú terhességi gyorstesztet a járdán feküdni. Mentünk 3 métert, megtaláltuk a használati útmutatót is és okos gyerek létünkre, elolvastuk, aztán visszadobtuk és ott ahgytuk. Újabb három méter után, meg megtaláltuk a pálcika zacsiját. Mentünk tovább is, de több "nyomra" nem bukkantunk, így röhögve leültünk az út szélére, és csak vagy 10 perc után vettük észer, hogy egy öreg néni az ablakából figyel minket. Kicsit arrébb ültünk, aztán egyszercsak egy Káldy tűnik fel a semmiben és futva közelít. Mint kiderült, nem minket keresett, hanem épp hazafelé tartott a szokásos napi futása után. Rá pár percre bekanyarodott az Ótemetőbe a Manó (oszt. társam), egy zacskóval a kezében. Később megtudtuk, hogy a zacsi nem mást rejtett mint egy dunsztos üvegnyi húslevest. Rájutott a sor, hogy elvigye a nagyikájának vacsorára és még arra is rávett minket, hogy kísérjük el egy darabig. Az Alagútnál azonban elváltak útjaink és visszafelé rátértünk a Bogáncsos témára. Szegény kutya, nem is részletezem mi minden történt vele azalatt a pár nap alatt. Mindenesetre akárhányszor magunk elé képzeltük a csuri fejét amikor ******* , szóval akkor, elkapott minket a röhögőgörcs.:D Még most is képes lennék a földön hemperegni.xD Mikor elértünk a Juditék háza elé, úgy volt, hogy bemegy, de akkor csatlakozott hizzánk az Anita. És hozta magával szerencsétlent Bogáncsot is, úgyhogy tettünk még néhány kört és elmentünk a tettyei kispatakhoz is. Megjegyzem, Bogáncs épp tüzel és az összes kutya nyálcsorgatva próbálta őt*********. Huh, de sok "csúnya" szót akarok én ma hazsnálni. Még jó, hogy átlehet venni a tv show-kból ezeket a kisípolásokat. Úgyhogy ha ezt olvasod, a csillagoknál légy oly szíves és fütyülj. Köszi.:)

From Lill(L)

Hát egy újabb játékocska, amit nagy-nagy örömmel töltök ki! Nagyon jól esik, hogy Lill rám gondolt elsőként, azt hiszem fordított helyzetben én is így tettem volna!:)Szóval nagyon köszi, jól esett és most rögtön neki is állok!:D

Játékszabályok:
1)Írd ki a szabályokat a blogodra!
2)Írj magadról 8 érdekes tényt, amit jó ha tudnak rólad, illetve szeretnél másokkal megosztani!3)Jelölj ki 3 embert, akinek tovább küldöd!

1.: Aerobik(L)
Már 6 éve. Bárhol, bármikor, bárkinek, bármeddíg, örökre. Imádom az edzőmet, a csapatot, a triót, a versenyeket, egyszóval mindent ami evvel a sportággal kapcsolatos. Jah és Dani, neked meg annyi, hogy egyszer úgyis te leszel az aranyérmes, ebben biztos lehetsz!;):)

2.: Színjátszó,színház<3
Ez a legfontosabb az életemben. Ha ez a két dolog nem lenne, azt hiszem megszűnnék létezni. Amikor a színpadon vagyok, egy olyan érzés járja át minden porcikámat, ami megmagyarázhatatlan és felülmúlhatatlan. Imádok próbákra járni, darabokat nézni és legfőképpen játszani, amivel másokat boldoggá teszek!

3.: Az írás.:)
Szeretek írni. Főként komoly dolgokról. Szeretek mögéjük nézni, rájönni mit is jelent egyetlen szó. Amikor nagyon kivagyok bukva, csak leírom amit érzek, persze nem tudom rendesen megfogalmazni mindazt ami ott bennt tombol, de eg ykicsit megkönnyebbülök amikor kiírom magamból a fölösleget.

4.: Barátok.(L)
Értük bármit. Barátok nélkül nincs élet. Ha ők nem lennének, szürkék lennének a napjaim. Ők hoznak fényt az életembe, velük lehet igazán jókat nevetni és ők segítenek ki amikor a legnagyobb szarban csücsülök. Szeretlek titeket!<3:)

5.: És ami nélkülözhetetlen: a zene<3
Ahogy Lill is írta, NoMusicNoLife:) Ez úgy ahogy van igaz. A zene az élet, ami ad egy kis löketet nekünk. Mellesleg imádok feküdni az ágyban, egy fárasztó nap után, csukott szemmel és zenét hallgatni. Végiggondolni az elmúlt napot és álmokat szőni.:)

6.: Szarkeverés.xD
Hát ez magáért beszél. Imádom keverni a szart és a legkisebb dolgokat is felfújni. van amikor a közreműködésem segít másoknak, van amikor meg úgy ahogy vagyok a pokolra kívánnak.:Dxd

7.: Szerepjáték.
www.varazslat.com Csak ajánlani tudom mindenkinek, mert imádok szj-zni, igazából itt kezdődött ez az írásos mizériám, amiről nem hiszem, hogy egyhamar letudok szokni. és nem utolsó sorban itt ismertem meg Lillt és Natet, akiket nagyon, de nagyon szeretek és akikkel olyan jó lenne már egyszer végre összefutni!:)

8.: Olvasás.
Elérkeztem az utolsó ponthoz. Bár még sok mindent tudnék írni, de én mégis az olvasás mellett döntöttem, mert...csak.:D Nem vagyok se stréber, se könyvmoly, csak egyszerűen szeretek olvasni, ennyi az egész. Regényeket főként és most nagyon rákattantam az Agatha Christie könyvekre, úgyhogy amikor épp nem netezek, azt bújom.

És akkor szépen sorjában a jelöltjeim:

Anne: karakterem legjobb szobatársa. Bár már régen játszottunk, azért majd egyeztetünk és megdumálunk valamikorra egy szj-t.;)
Emily: jó a blogja és jó hallgatni a zenéit:)
Tris: mert csak:D

Félek..

Képtelen vagyok elmondani valamit, valakinek. Minek kertelni, úgyis a legtöbben akik olvassák ezt, tudják kiről van szó, de azért mégsem nevezem nevén. Van egy srác a suliban, akivel nyáron ismerkedtem meg egy kicsit jobban. Jóba lettünk, tőlem kért tanácsot egy lánnyal kapcsolatban. Egyik nyári este sétáltunk egyet a környéken. Sötét volt, kicsit hideg, de jól éreztem magam. Akkor még nagyon kivoltam bukva arra srácra, akiről korábban sokat írtam a blogba. De elkezdődött a suli és én még mindíg csak barátként tekintettem rá, egyrészt mert egy évvel fiatalabb, másrészt abban voltam, hogy ő még mindíg azért a lányért van oda. Aztán volt ez a suli disco féleség, amire ő is eljött. Jó volt, de én rossz szokásomhoz híven kicsit félrevonultam. Senki nem jött oda, csak ő. És beszélgettünk. Elmesélte, hogy az a lány már nem érdekli. És ekkor nyitotta fel a szemem. Ekkor vettem észre, hogy mennyire aranyos, milyen jófej és cseppet sem érdekelt már, hogy hány éves. Aznap este hazakísért. Sokat beszélgettünk, nevettünk és mondtam neki, hogy lépjen tovább! Csak úgy tudja elfelejteni azt az illetőt, ha másokkal is ismerkedik. Rengeteget agyaltam és még mindíg agyalok rajta, de a suliban sosem beszélgetünk, épp csak rámköszön. És ez nagyon emlékeztet arra a valakire is, aki miatt annyira odavoltam. Vele is azért lett vége, mert nem tudtam elmondani neki amit érzek. Kifejezni meg végképp nem. Féltem. Most ugyanez a helyzet és fogalmam sincs, hogy reagálna ha megpróbálnám elmondani neki azt amit érzek. Lehet, hogy kibukna, lehet, hogy nem. De ezt csak egymódon tudhatom meg! Csak félek..