Félek..

Képtelen vagyok elmondani valamit, valakinek. Minek kertelni, úgyis a legtöbben akik olvassák ezt, tudják kiről van szó, de azért mégsem nevezem nevén. Van egy srác a suliban, akivel nyáron ismerkedtem meg egy kicsit jobban. Jóba lettünk, tőlem kért tanácsot egy lánnyal kapcsolatban. Egyik nyári este sétáltunk egyet a környéken. Sötét volt, kicsit hideg, de jól éreztem magam. Akkor még nagyon kivoltam bukva arra srácra, akiről korábban sokat írtam a blogba. De elkezdődött a suli és én még mindíg csak barátként tekintettem rá, egyrészt mert egy évvel fiatalabb, másrészt abban voltam, hogy ő még mindíg azért a lányért van oda. Aztán volt ez a suli disco féleség, amire ő is eljött. Jó volt, de én rossz szokásomhoz híven kicsit félrevonultam. Senki nem jött oda, csak ő. És beszélgettünk. Elmesélte, hogy az a lány már nem érdekli. És ekkor nyitotta fel a szemem. Ekkor vettem észre, hogy mennyire aranyos, milyen jófej és cseppet sem érdekelt már, hogy hány éves. Aznap este hazakísért. Sokat beszélgettünk, nevettünk és mondtam neki, hogy lépjen tovább! Csak úgy tudja elfelejteni azt az illetőt, ha másokkal is ismerkedik. Rengeteget agyaltam és még mindíg agyalok rajta, de a suliban sosem beszélgetünk, épp csak rámköszön. És ez nagyon emlékeztet arra a valakire is, aki miatt annyira odavoltam. Vele is azért lett vége, mert nem tudtam elmondani neki amit érzek. Kifejezni meg végképp nem. Féltem. Most ugyanez a helyzet és fogalmam sincs, hogy reagálna ha megpróbálnám elmondani neki azt amit érzek. Lehet, hogy kibukna, lehet, hogy nem. De ezt csak egymódon tudhatom meg! Csak félek..