Pécsi napok!:)

Jóó volt nagyon!:) Kár, hogy csak így a zárónapon tévedtünk le a Széchenyi térre körlünézni, de legalább megnézhettünk egy felvonulást, meg sokkal esélyesebben tudtunk elveszni a tömegben.:P Igaz mi nem hagytuk el egymást, de az Olivér mindíg elkóborolt és csak jóval később került elő.:D Venni nem vettünk semmit, csak a mekibe ültünk be és a sok hülye, többek között én is, ilyen hidegben neki állt fagyizni.xD Hál' istennek tanárokkal nem igen futottunk össze, csak pár sráccal a suliból, de nekik is épp csak odaköszöntünk. Aztán a Király utcában volt 3 "kisfiú"...Beszarás milyen hülyén néztek ki, de hát istenem!:D A stírölés az ment, persze a Juditra főleg. Mi lett volna ha még abba a bizonyos zöld fölsőbe is jön?(A)Khm...azt hiszem ennyi elég is belőle, mert a végén még felborzolom a kedélyeket.:D A hazafelé út is jó volt, az ovis évekről beszélgettünk és végre az Olivér is betudott kapcsolódni a beszélgetésbe. Előjött az a bizonyos piros aljú tányér, meg a lábcsata ebéd előtt. Bevallom őszintén, szívesen visszamennék az oviba, ott olyan jó volt!:) Tényleg, nem rég még ovisok voltunk, most meg már gimibe megyünk!:/ Furcsa, mennyire repül az idő. Erről jut eszembe: Már lassan 7 óra lesz és nekem nem ártana kicsit tanulnom, mert holnap felelés irodalomból, töriből és egy röpdoli németből. Szép kis nap lesz, annyi szent.:S

Nagyölelés!:)

Tudom, hogy lopni nem szép dolog, de akkor is...! Annyira megtetszett ez az ölelős bigyó, hogy muszály volt elcsórnom Nattől. Szóval ha olvasod, akkor bocsi! És megcsípem az alkalmat, hogy azért is bocsánatot kérjek, amikoe múltkor csak úgy ott hagytalak szj közben. Először szarakodott az oldal, aztán már be sem jött és elkellett mennem. Úgyhogy mégegyszer bocs!:/ Visszatérve erre az ölelős dologra, jobb oldalon találhattok egy ilyen kis linket a következő felirattal: give csoOkifagyii more *HUGS*. Erre kattintsatok rá és ez felér azzal, hogy megöleltetek!:) Előre is köszi mindenkitől az öleléseket!:*

Egy.fergeteges.péntek.:)

Hmm...jó kis péntek este volt, annyi szent.;) Kicsit meg is lepődtem azon, hogy ennyire jól éreztem magam, mert teljesen abban voltam, hogy szar buli lesz, kicsiknek és mi nem veszünk részt majd ebben. De szerencsére nem így lett. Az elején persze senki nem táncolni, de aztán mentek a kicsik és mi is szép lassam bekapcsolódtunk. A számok jók voltak, végig röhögtünk és jó volt érezni, hogy alapjban véve miénk a suli, a 8.-osok uralkodnak a többiek felett. Ültem a bejáratban, árultam piát, táncoltam, beszélgettünk és összegezve: nagyon jól éreztem magam..!:) Hál' istennek bemehettem ingyen, mert diákönkormányzatelnök helyettes vagyok, de a Titiéket sajna már nem tudtam bevinni ingyen, úgyhogy nekik lekellett perkálni a 300 Ft-ot. De cserébe meghívtam őket egy-egy sajtburgerre a mekiben.:) Sajnos a buli csak 9-ig tartott, de én egy negyed órával előbb leléptem, mert az a valaki akivel hazamentem, akkor indult. Egyedül meg nem akartam nekivágni az éjszakának, ami érthető. Ki tudja milyen sötét alakok vártak volna rám odakinnt.:D Szóval elindultunk, a hajamnak pillanatok alatt annyi lett, mert esett az eső és begöndörödött kicsit, úgyhoyg nem adta a szokásos formáját. Hazafelé beszélgettünk, nevettünk, és minden nagyon jó volt.:) Hazakísért és én hihetetlen boldogan feküdtem le aludni!:D Hogy miért, azt nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy annyire felvoltam pörögve, hogy alig bírtam elaludni. Úgyhogy egy kis naplóírást meg MSN-t betettem az estébe és aztán durmiii.:PxD

Igazságtalanság..!

Most muszály leírnom ezt az egészet. Muszály kiadnom magamból a dolgokat, mert még mindíg felbosszant ez az egész ha belegondolok. Elegem van abból, hogy hiába tanulok, nem tudok jó jegyet elérni fizikából, hiába akarok. Írtunk ugyanis egy röpdolgozatot ami iszonyú jól sikerült és megvoltam győződve róla, hogy 5-ös lesz. De.. Sokan azt mondják, kis hülye, sír a 4/5 miatt, de nem hiszem, hogy értik miért is sírtam valójában. Az egy dolog, hogy 4/5 lett, más körülmények között örülnék is neki, csak nem így és nem most. Egyetlen egy betűtévesztési hibám volt, az is csak annyiból állt, hogy a T-t nem naggyal, hanem kicsivel írtam. Jó oké, tudom, hogy mást jelent a fizikában a kicsi meg a nagy T, de az adatlegyejzésbe jól írtam, csak a képlet leírásánál szúrtam el. Ennyiből állt a hibám, ami miatt nem volt képes ráírni az 5-öst. Oké, ezt is tudomásul venném, elvégre nem lett hibátlan a dolgozatom, de a Titinek számolási hibája volt, és nála végeredmény jó lett, a köztes számolás pedig rossz. neki bezzeg ráírta az ötöst. Na ennyit erről. megvan róla a véleményem és most már teljesen tisztában vagyok vele, hogy utál. Eddíg csak apró jeleit adta ennek, de ez most már elég egyértelmű volt. Csak szar tudni, hogy ennyire utál valaki és valami miatt pikkel rám. Ezek után aztán biztos nagy kedvem lesz fizikát tanulni neki, mert aztán engem rohadtul nem érdekel ez a tantárgy. Nem fogok vele semmit sem kezdeni az életben, úgyhogy nem is nagyon érdekel. Csak gondoltam megmutatom neki a tavalyi évvégi hármasom után, hogy igenis képes vagyok javítani és képes vagyok az ötösre. De úgy látszik neki fölösleges, ő ezt nem díjazza és ha egy picit is lekesedek a dolog iránt, nekiállok tanulni, akkor mindent elront és teljesen elmegy a kedvem. Sokan mondják azt az elcsépelt dumát, hogy nem magadnak tanulsz, de ha egyszer nem érdekel, akkor nem is fogom megtanulni, mert sem érzékem, sem energiám nincs arra, hogy olyasvalamit tanuljak meg ami távol áll attól, amit az életben elszeretnék érni.

Gondolataink megvalósulnak...

...mondta nekem ma valaki, akinek a véleményét sokra tartom, akinek jó kitárni a szívem és megbízok benne. Nem egy barátról van szó, nem is egy családtagról, hanem egyszerűen az alsós osztályfőnökömről. Annyit mondott csak: ,,Ha valamit elgondolsz, az előbb-utóbb megvalósul." Elgondolkodtam ezen, végiggondoltam, mit is rejt ez a mondat és rájöttem a dolog lényegére. Nincs az, hogy valami előre megvan írva. Ha van egy célunk, egy álom amit elszeretnénk érni, azt csakis önerőből tehetjük, nem tudja megoldani helyettünk senki. Céljaink elérésében fontos szerepet játszanak barátaink, a családunk, hisz nélkülük nem lennénk azok akik vagyunk. Ők adják meg azt a kezdő lökést, ami elindít majd minket az úton és vezet az álmaink felé. Ha nagyon erősen akarunk valamit, ha az az egy cél lebeg a szemünk előtt, ha minden szabadidőnket annak az egynek szenteljük, valóra válik. Mintha egy álomból előugrana mindaz amit elképzeltünk. Csak akarni kell! Nincs olyan, hogy csak ülünk és várjuk a csodát, mert nem fog az ölünkbe pottyanni. Meg kell dolgozni érte, foggal-körömmel akarni kell. És ez a legfontosabb. Ha minden egyes nap úgy kelünk fel, hogy nekünk ez nem fog menni, mi erre nem vagyunk képesek, akkor az úgy is lesz. Ha viszont minden erőnkkel arra összpontosítunk amit elszeretnénk érni, az megvalósul. Legyen ez egy matekdolgozat, egy verseny, egy apró mozzanat, egy vallomás, amire nem elég, hogy készülünk. El kell gondolnunk, megformálni magunkban azt amit szeretnénk, amiért harcolunk, amit megálmodunk.

...

Ma rájöttem, hogy az én gondom eltörpül azok mögött a problémák mögött, amik nap mint nap történnek a világban. Szörnyű, hogy erre akkor kellett rádöbbennem, amikor valaki eltávozott közülünk. Az emberek folyton csak magukkal foglalkoznak, nem törödnek mással, nem tudják mit éreznek. Pedig lehet, hogy ők ugyanazon mennek keresztül mint mi. Lehet, hogy valakinek pont úgy vérzik a szíve belül mint nekünk, de szemeinket elködösíti valami és ezeket nem vesszük észre. Sokkal nagyobb problémák vannak annál, minthogy betörik a körmünk, vagy elszakad a harisnyánk, esetleg rossz jegyet kapunk fizikából. Egy szakítás sem ér fel avval, mint hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk. Elveszítjük, de nem csak egy időre. Sosem látjuk viszont többet és mikor nagyon hiányozna, nem tudunk odabújni hozzá, nem tudunk beszélni vele, nem érezhetjük a melegét, a szíve dobogását, azt, hogy szeret minket. Egy pillanat műve, ami visszafordíthatatlan. Egy rossz lépés, ami jelenesetben nem csak egy ficamot okoz, hanem óriási fájdalmat kelt, mindazoknak a szívében akik szerették őt és nem akarták elveszíteni. Ahelyett, hogy folyton azon rágódunk mi rossz az életükben, hogy úgy teszünk mintha már nem is lennénk azok akik vagyunk, csak megpróbáljuk megváltoztatni magunkat, mind rosszat szül. Nem fogjuk tudni jól érezni magunkat és kívülállóként tekintünk vissza életünkre, mely oylan hamar elrepül, hogy észre sem vesszük. Az emberek többsége sosem fogadja el magát olyannak, amilyen. Csak néz maga elé, belefullad a saját problémáiba. Ha szakítunk szerelmünkkel, jön majd valaki más, ha elhagyunk egy könyvet, vehetünk magunknak újat, ha kinőljük a farmerunkat, vehetünk másikat, de egy emberéletet nem tudunk pótolni. Nem tudjuk őt megvenni, újat beszerezni, mert belőle csak egy volt. Tehát ahelyett, hogy elveszünk a saját önsajnálatunkba, élvezni kéne az életet! Mert ki tudja mi lesz holnap, vagy holnap után, vagy évek múlva.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=guWHD4a1wOM

Music is my life.:)

Zene csere!:) Kicsit untam már a régieket és ezek valamivel vidámabb számok mint azok voltak, úgyhogy tessék őket örömmel hallgatni!:) Tuti, hogy valamit kihagytam belőle ami most nagyon tetszik, de akkor azt majd a következő lejátszási listába építem bele..!:)

Egyszerű, de mégsem értem.

Nos mi a teendő akkor amikor ahelyett, hogy boldogok lennénk a halálra gondolunk?!És ez amiatt van, mert a barátaink cserben hagynak, valaki vagy valami visszajön kíséretni a múltból és befészkeli magát a gondolataidba. Arra sincs már erőd, hogy veszekedj, vagy megvédd magad és sikerüljön elérned a magad igazát..Van épp elég gondod, nem akarsz még többet, de a nemtörődömség, hogy ennyire semmibe veszed a dolgokat, eltávolodsz a barátaidtól. Magaddal foglalkozol csak, nem törődve a barátaiddal/szeretteiddel, és egy idő után mindenki letesz arról, hogy felvidítson, mert látják, hogy az úgyis reménytelen. Egyedül maradsz, a kínos csend még szörnyűbbé válik benned, az üresség tombol, ki akar törni, de valami nem engedi. Tisztában vagy vele, hogy ami veled történik, nem jó és hiába próbálsz tenni ellene, nem változtathatod meg a múltadat, nem teherheted vissza az idő kerekét, hogy a dolgokat meg nem történné tedd. A lelked mélyén azonban tudod, hogy az ami most bánt, egykor fontos volt neked és ha kitörlöd az életedből, minden reményed szerte foszlik. Kezdetben csak fájt, nem tudtad mi is igazából, de amikor bevillantak a képek, azok az apró mozzanatok, amik akkor a legcsodálatosabban voltak életedben, rájössz, hogy mi is az ami hiányzik. Ami egykor oylan jó volt, hogy volt. Hogy törődtek veled, gondoltak rád és valakinek fontos voltál. Egyszerű dolgok ezek, de te mégsem veszed észre őket. A válasz ott lapul előtted: ,,Tovább kell lépned!" Eszed ezt súgja, szíved mégis másként cselekszik és a csend, az egyedüllét, a magány megfojtja és soha többet nem tud igazán szeretni.

Nightwish

Az utóbbi időben bármennyire is furcsa, de rákattantam a Nightwish számokra.:D varazslat.com-on belinkeltek egy videót, ami a finn-magyar nyelvi kapcsolatot jellemzi. Hát valami hihetetlen jóó.:D Végig röhögtem az egészet és vagy 100-szor végighallgattam. Belinkelem nektek is, hogy ez a "csoda" ki nem maradjon az életetekből.:P

Város rally.

Újból megbizonyosodtam arról, hogy Pécs milyen szép város, no meg, hogy mi mennyire hülyék vagyunk. Az van ugyanis, hogy részt vettünk egy város rallyn: Rochie,Titi,Judit és én. Kaptunk egy feladatlapot fél 3-kor a Lenau házban (biztos,hogy nem így írják, de mindegy.) és volt rá 2 és fél óránk, hogy megcsináljuk. Végig caflattunk az egész városban, a kérdésekre kevésbé koncentrálva és végig ökörködtük az egészet. Millió fotót csináltunk, beszólogattunk mindenkinek és ahelyett, hogy a feladatokat mi oldottuk volna meg, mindíg fölhívtuk apámat aki nagy kegyesen elárulta nekünk a válaszokat. Szeretjük aput!:) Volt egy kis futóverseny a Ferencesek utcájában Petiékkel, aztán a feladatlapok leadása előtt zárás képpen egy kis mekizés. Forró csokit és csokismuffint kajoltunk és útnak indultunk a Király utcában. Annyira nem volt hideg, ezért ücsörögtünk kicsit a Színház téren és a Titinek akkor jutott csak eszébe, hogy a mekibe hagytuk a feladatlapot. Tehát goo vissza oda és nagy nehezen rá 10 percre leadtuk. Utána jött egy kis "shoooping" ahoyg a Titi mondaná. Tehát egy Árkádtúra Rocheeval meg Titivel. Volt minden. Fotózkodás, kalappróba és mindem ami kell. Jó ksi délután volt, annál biztos sokkalta jobb, mint, hogy itthon ülve vártam volna a csodát, ami (de ezt csak mellékesen közlöm) eljött!:D

Művészeti v. Kodály?!?

Hát ez itt a nagy kérdés! És ugye ki másnak kell döntenie, mint nekem?:'( Elég nehéz, így, hogy a családtagjaim között megoszlanak a vélemények a gimnáziumot illetően. Lassan pedig döntenem kell, mert jó lenne már legalább novemberre eldöntenem mit akarok. Közben az is kiderült, hogy nem törlik el a központit, úgyhogy valahogy mégis csak végig kell szenvednem a matekot. De a gimit illetően, nem tudok dönteni. Egy részről a Művészeti lenne a legideálisabb, ha tényleg komolyan gondolom ezt a színészetet. Már pedig a lehető legkomolyabban gondolom. Ott ugyanis kapok valami alapot, amivel könnyebb dolgom lesz bejutni az egyetemre. Bár sokan azt mondják, hogy ez tehetség kérdése és ha bennem nincs meg a tehetség, akkor semmi esélyem. Ez részben igaz is, de jó lenne ha tisztában lennék az ilyen dolgokkal. Ha netán Pestre nem vesznek föl a Színművészetire, akkor még mindíg bejuthatok Kaposvárra és az is valami. Ám a Művészeti giminél csomó hátrányt is feltudok sorolni. Elsőként talán azt, hogy a tanárom nem más lenne mint apukám és köztudott, hogy a tanár-diák kapcsolat nem működik túl fényesen, ha van egy családi kötödés. Elképzelhető, sőt sznte biztos, hogy rámragadna, hogy velem kivételeznek és én protekcióval kerültem be. De én nem akarok protekciós lenni! Ha bekerülök, bekerülök, ha nem akkor nem. Ennyi. Csak sajnos ezt mások nem fogják tudni. Mondjuk én apukámmal nagyon jól dolgozuk együtt, kimondottan szeretek vele színházazni, mert se többet, se kevesebbet nem vár tőlem mint másoktól. Nem túl szigorú és nem is elfogult. Csak ugye jön még a képbe a család többi tagja is. Anyukám, a Papám, Nénikém, stb...Hát ők meg mind azt mondják, hogy egy "normál" gimibe kéne mennem, mert a Művészetibe az oktatás nem túl erős. És ez sem igaz, mert eddíg valóban szakközép volt, de most, hogy idéntől beindult a dráma tagozat, rendes gimnáziumi oktatás folyik. Szóval ezek az érvek és az ellenérvek a Művészeti mellett és akkor még nem is beszéltem a Kodályról. Az a suli ugye elég híres a nyelvoktatásáról, ami nekem csakis jól jönne, mert ha az ember 3 nyelvet beszél, akkor sokkal könnyebben érvényesül az életben. És az az a suli, amit apukám nyugodt szívvel ajánl nekem még a városban. Mint már észrevehettétek, eléggé adok apukám véleményére, fontos, hogy mit gondol.:) Szóval ha nyelvre mennék, akkor én szívem szerint olaszt tanulnék, mert az könnyebb és szebb, de viszont a spanyollal többre megyek, mert azt egész dél Amerikában beszélik (nem mintha a közeljövőben eljutnék oda):P. Csak sajnos ott a lustaságom az elfogadhatatlan és naponta több mint 4 órát kéne tanulnom ahhoz, hogy tartsam a lépést. Hiszen a törit, a matekot és még ráadásul a fizikát is, meg minden egyéb tantárygat spanyolul tanulunk. Katasztrófa, de megéri.:) A Kodálynak még az az előnye, hogy ott tudnék járni gitárra és nem kéne ilyen lehetetlen időpontokban órára mennem.:/ Meg még van ott magánének és hát mivel szeretek énekelni, lehet, hogy elkéne járnom iylen magánének óraféleségekre.:P Ismerem a tanár urat és jófej, úgyhogy azzal nem lenne baj. És sokat utaznánk Spanyolba oszt. kirándulások alkalmával. Sokba kerülhet az biztos, de legalább nem ilyen lesz mint ez a mostani Palkonyai.:S Hátránya is van ám ennek, nem akarom teleajnározni vele a blogot.:D Ez a suli ugyanis nem a belvárosban van, hanem a világ másik végén (na jó csak Meszesen), de nekem az is messze van. Minden nap buszozhatok egy fél órát ami azt jelenti, hogy annyival korábban is kell felkelnem.:/Jó, de ez a legkevesebb. Az már súlyosabb, hogy apukám ismeri az igazgatót, olyan szinten, hogy minden nap beszélnek, mert elég jó barátok. Tehát szüleim első kézből kapnák az infókat rólam.:S Meg egy kicsit az énektanártól is bevagyok fosva, mert hát ő elég szigorú és őt is ismerik a szüleim. Komolyan néha frászt kapok attól, hogy az őseim mennyi embert ismernek.:@ De ezek a tények. Választanom kell és a döntést senki más nem hozhatja meg helyettem.:/

A búsképű lovag.:)

A legtöbbet mondó, legszebb, legizgalmasabb, legeslegjobb darab amit valaha is láttam! Ha valaki még nem látta, feltétlenül nézze meg, hallgassa vagy olvassa el a regényt. Rendes címe: Don Quijote de La Mancha - Az Igazság bajnoka.:) Én ma megyek megnézni mégegyszer, este 8-ra a Szívárványba.;) Engem teljesen elvarázsolt már nyáron is. Egy élmény volt megnézni, igaz az is jó volt amikor 2007 nyarán én is játszottam benne, de kívülről sokkal de sokkal jobb volt végig ülni és most jöttem csak rá mit is jelent a történet. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy apukám az aki a főszerepet játssza benne, de ha nem ő lenne, akkor is a szívem csücske lenne az a színészgárda, akik játszanak benne. Talán azért mert mindegyiküket ismerem és nagyon jó barátaim.:) Pécsiek előnyben, ők könnyebben megtudják nézni azt a verziót, ami szerintem a legjobban fejezi ki a darab lényegét. Az előadást a dalok is színesítik és minden klappol egymáshoz. Egyik kedvenc benne elhangzó dalom szövege:

"..Ha hív, bele dobban a szív. Lebírni, mi nem bírható.

Eltűrni, ha folyt is a jajszó. Bejárni mi nem járható.

Lebírni az örök románt, és imádni egy szűzi leányt,

Ha tán, karod sem fogja bírni, megélni az isteni grált!

Hitem nincs más, az isteni grál, ha bele is veszek,

Ha nincs is talán, ezt élteti már, ő a mindenható,

Hogy elégjen a pokol tüz én, ami mennybe jutó,

Tudom én babér koszorú nincs, az enyém sose lész.

Nem is vár, semmi vígasztalást, ez a test elenyész.

A világ, tudom így jut elébb, ha e szív, kővel meghajigált,
Zokszó nélkül hullajtja vérét, hogy elérje, azt az isteni grált.!.."

Hát ez lenne az. Nekem tetszik, de nem biztos, hogy ezzel más is így van. Beteszek egy képet ami a darabból van. Baloldalon: DonQuijote (apukám) a jobboldalon: Sancho Pansa (Zoli)

Belinkelem youtube-ról is, de sjanos az ének nem magyar.:S

http://www.youtube.com/watch?v=RfHnzYEHAow

A legszarabb oszt.kir.

És lám igazam lett. A kirándulás borzalmas volt. Abban mondjuk nem lett igazam, hogy szakadni fog az eső, ugyanis már szinte melegünk volt. Reggel alig bírtam felkelni ami nem csoda, hiszen oylan hideg volt még a lakásban is, hogy legszívesebben egész nap az ágyban maradtam volna. Aztán nagy nehezen csak-csak rávettem magam és elkészültem, ráadásul el sem késtem az állomásról.:P A vonat út egész tűrhető volt, Marika nénivel (volt ofőnk) beszélgettünk a továbbtanulásról. Nehéz ügy, de nincs mit tenni! Egyszter úgyis eljön az idő, hogy döntenünk kell. A felvételiről nem is beszélve.:S De visszatérve Palkonyára, olyan falus.:D Nem tudok mást mondani rá.xd Felmásztunk egy rohadt magas hegyre és csak egy miniatűr kápolnát láttunk, ami egy kutyaházra emlékeztetett. Azután ellátogattunk a falusi templomban és Zsuzsa néni szokásos monológja után következett a kerámia kiállítás. Ez olyon volt mint a többi. Volt a kertben egy baumaxos budi, amit legalább fél órán keresztül csodált mindenki. Talán ez volt a legérdekesebb látnivaló.:D A borospincéről meg inkább nem is beszélek. Egyenlő volt a nullával. Csak egy hosszú alagút volt az egész, amibe besuvasztottak pár hordót, aztán ennyi.:/ Viszont tök sok képet csináltunk, úgyhogy lesz mit feltenni iwiwre.:P Összegezve: uncsi, érdektelen, fázós és egyben meleg és hihetetlenül szar volt. És itt a pont.

Kirándulás szakadó esőben?!?

Hát természetesen osztályfőnökünk volt olyan kedves és újból évfolyamkirándulást szervezett nekünk, amihez persze mindenki nagy kedvvel állt hozzá. (Remélem észrevehető volt az irónika..!):P A meteorológusok holnapra 4-8 fokra saccolták a hőmérsékletet és esőt is mondtak. De nem baj!:@ Hiába győzködtük Magdust, úgy látszik ő nem néz tv-t vagy nem érzi mennyire hideg van. Remélem ez a kis "kirándulás" rátesz egy lapáttal a megfázásomra, amit már így is elég nehezen viselek el. Éjszaka alig kaptam levegőt és egy 100-as zsepit elhasználtam két nap alatt. De, hogy ne csak megint az én gondjaimról beszéljek, visszatérek a kirándulásra. Ahelyett, hogy valami normális helyet választottak volna úticélul, Palkonyára megyünk, a sárba és a borospincék közé. Nagyszerű, mondhatom!:@És, hogy még tökéletesebb legyen minden, 3/4 hétkor indulunk a vasútállomásról.:/Nincs is esőkabátom, szóval szívok rendesen ha esik. Úgy elázok, hogy egy héig nem kell majd suliba mennem.:P Nah erről az oldaláról még nem is néztem a dolgokat!:D Lehet, hogy mégis jó lesz ez az osztálykirándulás?xD:P
Félretéve a tréfát: KATASZTRÓFÁLIS LESZ! Főleg az Á-sok meg a B-sek miatt.:@

Rideg, őszi napok!

Mint ahogy már mindenki észrevehette, javában tombol az ősz amit lassan előtélnek is lehetne nevezni. Olyan szörnyen hideg van, hogy reggelente alig tudok kikelni az ágyból, szó szerint ráz a hideg. Ma reggel amikor mentem suliba, megpillantottam az első lehullott, elsárgult falevelet az utcán és valahogy mosolyogni támadt kedvem. Ez tök feldobott, pedig egy mindennapi dolog és tök természetesnek kéne lennie. Mondjuke lég furcsa, hogy szeptember közepén, amikor épp csak vége a nyárnak, mindenki nagykabátban járkál a városban. Én még azt is fontolóra vettem, hogy ne húzzak-e kesztyűt, ugyanis az a legsz9rnyűbb, amikor alig tudom megmozdítani az ujjaimat, úgy átfagytak. Mai németórán is, mindenki odacsoportosult a radiátorhoz, mert az iskolavezetőség volt olyan kedves és bekapcsoltatta a fűtést. Sokat nem javult a hőmérséklet, de legalább a fűtőtestek közvetlen közelében jó volt ücsörögni. Belegondoltam, hogy ha már most ilyen hideg van, akkor mi lesz télen. Lassan bevezetik a "fagyszünetet" is.:P Az a szar, hogy nyáron legalább a napsütés meg a szép idő feldobott kicsit, most viszont a hangulatomat türözi a kinnti idő és ha esik, akkor nekem is sírhatnékom lesz. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e valaki a világon, aki ugyanúgy érze mint én. Bár naná, hogy ebben közre játszik az időjárás, de nem baj! Az ősz az mindíg kedvenc marad, mert akkor van a szülinapom!:D

A padlón.:S

Ennyire fölöslegesnek mint most, még sosem éreztem magam. Mintha körülvenne egy nagy szürke burok, ami kirekeszti, elzárja tőlem a jó kedvet. 2oo8. július 2-7.:( Kísért ez az idő. Minden egyes éjszaka visszatérnek az emlékek és képtelen vagyok elefelejteni őket. ha netán nem jut eszembe este, biztos, hogy arról álmodok éjszaka, stb..stb..Még az a szerencse, hogy a barátaimra támaszkodhatok és ők valahogy mindíg elfeledtetnek velem minden rosszat. Ha velük vagyok akkor az biztos, nem telik el úgy egy pillanat, hogy ne röhögnénk valamin/valakin. De aztá amikor egyedül maradok, jönnek azok a múltbeli pillanatok. Ilyenkor mindíg kiráz a hideg, mert újra érzem azokat amik megtörténtek. Millió egy verset írtam már, amire azt hittem, hogy kitudom írni magamból a fölösleget, de csak rosszabb lett. A napló sem segít már, szinte alig van kedvem leírni ami velem történik. Volt pár nap a múlt héten, amikor nem voltam önmagam és majdnem hülyeséget csináltam, de már jobb. Kisírtam magam a hétvégén, úgyhogy jobban érzem magam.:) Senki ne nagyon számítson rám, mert totálisan kivagyok idegileg, nem vagyok túl jó társaság. A mostani hangulatomat talán ez jellemezné a legjobban, valami hasonlót érezk én is. Keresgéltem a neten és erre bukkantam.



"..Tán játékszer vagyok, egy elhagyott szobában, egyedül maradtam a fekete homályban. Kinőttek belőlem, rámuntak, eldobtak, szívemet kitépték, szárnyaim elkoptak. Elhagyott bohócként szemétbe kerültem, összetört tárgyakkal a múltba merültem. Vár reám pusztító, kénköves kemence, s tudom, hogy nem veszel újra a kezedbe. Égek a szeméttel, régmúltról álmodok, fekete füstként egy kéményen távozok. Fekete koromként szállnak el álmaim, szél viszi messzire elhamvadt vágyaim. Elpusztult, kiégett az egész életem, elhagytak, eldobtak, ez lett a végzetem. Elhagyott játékszer, kit soha nem szerettek, akit a kukába, szemétbe vetettek. Aki csak füstté lett a szélnek szárnyain, akinek a bánat, úrrá lett álmain. Mi maradt belőlük? Hamu és emlékek. Álmai helyére új álom nem lépett. Buta kis bohócként álmait kereste, de rájött, hogy igazán senki sem szerette..."

B.O.L.D.O.G.S.Á.G!!!

És csak szivatott!!!5-ös lett!:DAnnyira mérhetetlenül boldog vagyok, hogy elmondani sem tudom.:) Mikor megláttam a jegyet a dolgozaton, felsikítottam és a Titi ynakába ugrottam. Még mindíg nem tudom felfogni, hogy ÉN 5-öst kaptam fizikából. Nem akarok pesszimista lenni, de szerintem ez életem első és utolsó 5-öse ebből a tantárgyból. :P Azért büszke vagyok magamra, hogy egyből egy ötössel indítottam.:D Tényleg, ez..ez...ez a csodával határos! Huh hát le sem tudom írni mit érzek most!:) BOLDOGSÁG! <---ennyi.:)

Fizika:@

Nem értem miért csinálja ezt! Már 1 hete csücsül a fizika dolgozatokon és ma sem osztotta ki.:/ Az osztályfőnököm (Magdi néni) odament hozzá az egyik szünetben és megkérdezte, hogy hogy áll a dolgozatok kijavításával. A válasz az volt, hogy még bekell írnia a jegyeket a naplóba és a nap folyamán valamikor még kiosztja. Persze ebből nem lett semmi.:/ Magdi néni azt is megkérdezte, hogy milyenek lettek, erre ő odafordult hozzám és azt mondta, hogy: ,,A Rebeka kitett magáért." közben mosolygott. Aztán hozátette: ,,Majdnem elérte a 3-ast." Hát azt hittem ott helyben összesem. Aztán rámjött a sírhatnék, pattogtam egy sort és fokozatosan lenyugodtam angol óra alatt. De még mindíg nem tudom mi van. Legalább osztotta volna ki, akkor most nem kéne azon agyalnom, hogy hogy értette azt, hogy majdnem elértem a 3-ast. Mert az ő nyelvén ez 3 dolgot is jelenthet. Az egyik az, hogy 2-es lett, a másik az, hogy 4-es a harmadik pedig, hogy csak szivat és tök jól sikerült. Én legalábbis úgy éreztem, hogy jó lett. De most átizgulhatom az egész éjszakát...:S

jó.délelőtt+egy kis önbizalomnövelés:P

Hujjjuj, hát érdemes volt felkelni ma is.:D találka Tackymmal<-- mellesleg: szeretve vagy, de nagyon:)Csak 2 percet késett, ami nála rekordnak számít.:P Természetesen célbavettük az Árkádot és mindenhova bementünk.:DMikor az ab originalban voltunk, folyton ott lihegett a nyakunkban az eladó és ezt utálom a legjobban!!! Miért nem lehet békén hagyni minket amíg nézelődünk?:/ Nem fogunk ellopni és nem teszünk tönkre semmit. Kinyittatuk a csajjal a szemüveges biz-baszt és egy csomó undorító retro szemüveget próbáltunk. Természetesen mobillal le is fotóztuk magunkat.:D Erre az eladónő megszólal mellettünk: ,,Lányok az itt lévő termékeket nem lehet fotózni. Ez egy márkabolt." Erre a Tacky megszólal: ,,Na fizessünk aztán menjünk ebből a boltbból!" Hát akkor és ott az a csaj majdnem felrobbant. Belőlünk meg kitört a röhögőgörcs, aztán miután kifizettük a hajpántokat továbbálltunk. A jeans club-ban kinéztem magamnak egy bárányos fölsőt (rohadt jól néz ki). Csak fél 1-re már hazakellett menni, megígértem anyának, hogy segítek neki ezt-azt. Úgyhogy vége lett a délelőttnek. Délutánomat az msn-nek szenteltem a változatosság kedvéért és volt egy kis "önbizalomnövelő" beszélgetésem az Andrissal.:P Bemásolom.:D

(15:58) reb.: engem is rondának tartassz?

(15:58) reb.: őszintén,nem sértődök meg

(15:58) Andris: dehogy is :D

(15:58) reb.: ez olyan puncsolós volt

(15:59) Andris: csak szepültel sztem

Hát ennyi. Nem nagy szám, de azért aranyos volt tőle.:) Na megyek aludni. Hosszú nap volt ez a mai.:D

:):):)

Hát pontosan. Csak én vagyok olyan hülye, hogy az első hét után a suliban, felkelek 8-kor, ahelyett, hogy aludnék. Ennek több oka is van: az egyik, hogy az ébresztőmet elfelejtettem kikapocsolni és úgy ébresztett, mintha suliba kéne mennem, a másik meg, hogy 9-kor jelenésem volt edzésen.:S Nagy kedvel mentem, mit ne mondjak...:( De legnagyobb meglepetésemre az edző tök jófej volt és a meglepije az volt, hogy új edzőterembe költözünk. Van benne trambulin, nyújtópad és egy csomó tornász szer, amit elég jól tudunk hasznosítani aerobikban. Mindent kipróbáltunk, 1 óra után olyan voltam mint egy főtt rák és folyt rólam a víz. Természetesen megint végig ökörködtük az egészet a Danival és még mindíg nem értem, hogy tud ilyen idiótán röhögni.:P Edzés végén aztán jött a spárgalazítás, meg a gyakorlatok. Az utóbbit siekerült megúsznom, de a spárgalazítást én sem hagytam ki. Még mindíg érzem ahogy vízszint alá ment a spárgám. Beleremegett a lábam is és majdnem sírtam, utána meg alig tudtam felállni, alig éreztem a lábam. De megérte, mert a Magyar Kupára ki van lazítva a spárgám. Végülis abban maradtam az edzővel, hogy elindulok, aztán lesz ami lesz. Izgulok is meg nem is, de legalább lesz egy jó hétvégém és megint agyon röhögjük magunkat a versenyen.:)

Mi lett volna ha???

Sokat gondolkoztam azon, hogy ha valami máshogy történik az életemben, akkor lehet, hogy teljesen más lenne most az életem. Mindenesetre jó ez így, semmi pénzést nem változtatnék rajta. Csak mondjuk egy-két dolgon. De például mi lenne, ha a szüleim nem találkoztak volna annak idején? Akkor lehet, hogy meg sem születek, vagy megszületek, de teljesen máshogy nézek ki és más lenne az apukám, vagy más az anyukám.:P Persze nem cserélném le őket soha:)És ha mondjuk 2 évvel később születek? Akkor még csak 12 éves lennék és 6.-os.:S Ha nem iratnak be akkor, abba az oviba, akkor most lehet, hogy nem a Judit lenne a legjobb barátnőm és talán meg sem ismerem. És, hogy ne annyira a múltban kutatgassak, itt van például az elmúlt nyár. Emlékszem, mennyire harcoltam a szüleimmel, hogy nem akarok elmenni a lovastáborba, aztán ha nem megyek el, nem találkozok új emberekkel, nem szerzek új barátokat és főkén: nem ismerem meg őt. Ha akkor és ott nem találkozunk, akkor nem is tudnám, hogy létezik és nem rágódnék még mindíg azon, hogy nem történt semmi. Mindenhol ott a "HA". Minden alakulhatott volna teljesen másként. De nem alakult és részben örülök neki, részben nem.

Miért?!

Totál padlón vagyok. Fogalmam sincs mi ütött belém! Pedig már kezdtem azt hinni, hogy skerült elfelejtenem, túlléptem rajta, de amikor egyszer csak németóra közepén kimondták a nevét, görcsbe rándult a gyomrom és lepergett előttem minden ami vele kapcsolatos. Semmire nem figyeltem abból amit az órákon csináltunk és egyedül akartam lenni. Ha nem lettem volna suliban, akkor talán még el is sírom magam. Bár így is elég közel álltam hozzá. A háttértörténetet nem nagyon akarom részletezni, ezt csak a nagyon jó barátaim tudják, akik ezzel együtt mindent tudnak rólam. Szóval onnantól kezdve ha hozzámszóltak csak vállat vontam és olyan arcot vágtam mint aki citromba harapott. Ott és akkor legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, nem tudom miért. Sosem voltam még ilyen, de ez az egész valahogy felbolygatott. Mikor mentem haza, mindenkiben őt láttam és mindannyiszor görcsbe rándult a gyomrom. Kirázott a hideg amikor újra eszembe jutott a pillanat, amikor először hozzám ért. Akkor is belebizseregtem. Nem, nem és nem. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Pedig mindennek már 2 hónapja. Tényleg szép volt amíg tartott, de tudom jól, hogy nem szabad tovább rágódnom ezen, el kell felejtenem és túltenni magam mindenen. Valójában az is nagyon rosszul esett, hogy elfelejtette a szülinapomat, illetve nem is vagyok benne biztos, hogy elfelejtette, talán csak direkt nem köszöntött fel. Én meg a naplóm felét a róla szóló gondolataimmal írtam tele, teljesen hiába. Mert vége, örökre.:(

Elegem van!!!

Ez az edzés katasztrófális volt!:S Várható volt, hogy az edző rámfog szállni, na de ennyire?! Miután anyám beszélt vele arról, hogy lehet, hogy abbahagyom az aerobikot, eléggé furán reagált és szinte megfenyegetett...Hát igazából akkor gondolkoztam el először azon, hogy mi legyen. Mert teljesen egyértelmű volt, hogy a színházat fogom választani. Csak az edző.:S És a mai edzésen nagyon bunkó volt. Sosem volt még ilyen fanyar és ideges. Főleg velem nem. Mindenre tett valami megjegyzést, semmi nem volt jó neki amit csináltam.:/Ráadásul elakar indítani egyéniben Magyar Kupán, ahol semmi esélyem nincs. Csak egy nagy beégés lenne az egészből. Csaapatban és trióban sem tudunk elindulni mint eddíg, mert az összes Komlói hipp-hopp lelépett és cserben hagyott minket.:@ Haragszok is rájuk, de valahol megértem, mert ezt az edzéspénzt lehetetlenség bírni. Szóval kicsit rosszul esett az edző viselkedése, de valahogy majd csak túl élem.:P

Infóóóóó

Hejjehujja...!!! Nagyon pihent vagyok ma, úgyhogy senki ne csodálkozzon azon, hogy ilyen hülye vagyok.:P Épp infón csücsülök az év első infóján.:D Kicsit már kész vagyok idegileg, mert ez már a 5. óránk és még lesz kettő.:S:S:S Aztán 7-ig ott lehetek edzésen (megjegyzem: még mindíg nem sikerült eldöntenem, hogy színház vagy aerobik). nah most mindenkitől csók!<3 Este jelentkezek!:)

Hajrá Lill!

Nagy nap lesz holnap valaki számára, ugyanis Lill barátném elmegy középfokú angol nyelvvizsgázni! Én teljes erőmből drukkolok neki, hogy sikerüljön és ahogy őt ismerem, ezzel a szorgalommal és ésszel, könnyedén kirázza majd a kisujjából az egészet.:) Szóval mégegyszer hajrá Lill, veled vagyunk!:)

Happpy Birthday for me!<3

Hát megint eljött a szeptember másodika, eltelt egy év. Hiába! Öregszem.:P De annyira jó 14 évesnek lenni!:D Jövő héten megyek személyit csináltatni, de előre rettegek attól, hogy fogok majd kinézni a képen.:S:S:SEddíg akivel találkoztam és aki megmutatta, majdnem mindenkinek rosszul sikerült a fotója.(kivéve Juditnak):P Jah és ezúton szeretném azt a sok jókívánságot megköszönni mindenkinek aki gondolt rám és aki felköszöntött. Köszi csajok a csokikat, meg Rebi a pénztárcát.:) Nagyon aranyosak vagytok! Betti meg Katus, nektek meg köszönöm az sms-t.:D Meg azt a jó kis meglepit edzésen. Annyira szeretlek titeket<3>

Talán ez a nap akkor lenne tökéletes, ha ő is velem ünnepelne. Csak erre sajnos semmi esély.:/

Színház vs. Aerobik:S:S:S

Ez kegyetlen! Biztos, hogy sosem fogom megérteni a felnőtteket! Két olyan dolog közül kell választanom, amit mindennél jobban szeretek és egyiket sem adom fel szívesen. Az egyik ugye magától értetődően a színház, a másik pedig az aerobik. A helyzet pedig a következő: Mind a két elfoglaltság elég sok időt vezs igénybe és ütköznek a programok. Például szombat délelőtt amikor edzés lenne, nekem próbám van a színházban és ezért már le van fújva az. Ez azért is ciki, mert fizetjük a kemény 6-7 ezreket és ha nem járok el az edzésekre, akkor ez tiszta pénzkidobás. A Birsalma próbák viszont csak szombatonként vannak és ha elakarunk készülni vele, akkor muszály lesz rendesen eljárnom. Pláne, hogy apukám a rendező és még többet vár el tőlem, mint a többiektől. Szóval választás elé kényszerültem és már lassan egy éve féltem attól, hogy ez egyszer bekövetkezik. Az biztos, hogy az aerobikban nem leszek élsportoló, sem olimpiai bajnok(ami lehetetlen is, mert olimpián még nincs aerobik, mint sportág.):PJó a közeg, jó hangulatban telnek az edzések és még a versenyekre is jó eljárni, bár nem a miénk a siker. Csak jó ott lenni és megmutatni azt, amit tudunk. Nem utolsó sorban, nagyon szeretem az edzőmet és nem akarok kiszúrni vele, hogy hip-hop eltűnök. A színház meg lehet, hogy sikerülne és mivel az az életem, azt sem akarom eldobni egykönnyen. Már csak a családi hagyományok végett sem. Ugyanis a családban mindenki a színház területén dolgozik.:D Miért én legyek az aki megtöri ezt?xD Szóval szólnak mindkettő mellett érvek és ellenérvek, úgyhogy fogalmam sincs mi lenne a helyes. Megoszthatnátok velem, hogy szerintetek mit kéne tennem! Előre is köszi!<3

Öhmm...izé.

Hát mert jó lett és tetszik és....olvasd el mert nagyon jó.(szerintem)

"...Ha hiányoznék nézz fel bármely csillagképre, majd csukd be a szemed és gondolj egy emlékre.
Egy szép nyári éjre, mi történt a közepén, 2008 júliusa elején kezdődött az, minek nem lehet vége,egy érzés, melyet semmi nem lökhet félre. Ráébresztettél, hogy ki barát és ki nem, úgy történt minden mint egy szerelmes filmben. Minden érzés mélyebbé vált lassan. Felfogtam, hogy nem elég, hogyha téged szeretlek és minden egyes emberben csak téged kereslek. Fordul a föld és lenyugszik a nap, az emlék megmarad, az idő elszalad..."

Szeptember 1.= Sulikezdés

Na hát ez a nap is csak-csak eljött. Nem mondom, hogy örülök neki, de annyira nem is hangol le. Utolsó év az általánosban...Mi leszünk a legidősebbek, a leg"okosabbak". :P Annak örülök, hogy infóból nem a fizikatanárt kaptuk meg, mert akkor nekünk annyi. Ugyanez a helyzet a kémiával is. Ha most átvett volna minket Koszorús, akkor rohadt nagyot szívunk, mert jóformán az egész osztály semmit sem tud kémiából. A mai nap elég laza volt mondjuk, leszámítva, hogy 4 órát kellett végigülnünk és hallgatni a tűzriadóról, a házirendről meg a balesetvédelemről szóló monológokat. Én közben természetesen naplót írtam, amit pont egy éve kezdtem és szinte napi rendszerességgel leírom ami történik velem. Csak, hogy megmaradjon az utókornak.:P Amúgy jó volt újra látni az osztálytársakat és tök furi, hogy ennyit változtak. Persze jól is van ez így, de akkor is meglepődtem kicsit. Egyedül a Juditon nem vettem észre változást, mert vele szinte egész nyáron együtt voltam, összevoltunk nőve. Ez volt az első ilyen nyár amikor ennyit együtt voltunk. Mozik, esti séták, kutyázások, shopping, stb.stb...Félretéve a nyári emlékeket, visszatérek a sulira. Elvégre a bejegyzés címe is sulival kapcsolatos, úgyhogy folytatom.:D Idén, legalábbis az első félévben belekell húznom a tanulásba, mert eltörlik a központi felvételit és átlag alapján fogják felvenni az emberkéket. Én ugye a Művészetibe szeretnék menni dráma tagozatra, jó édesapámhoz.:PKicsit ugyan félek tőle, hogy majd rámbélyegződik, hogy biztos kivételeznek velem, de nagyon nem érdekel. Hogy az álmaim teljesüljenek, ez Pécsen a legalkalmasabb suli. Ahoz mondjuk van külön felvételi is, de azt remélem sikerül majd kiráznom a kisujjamból.:P