Művészeti v. Kodály?!?

Hát ez itt a nagy kérdés! És ugye ki másnak kell döntenie, mint nekem?:'( Elég nehéz, így, hogy a családtagjaim között megoszlanak a vélemények a gimnáziumot illetően. Lassan pedig döntenem kell, mert jó lenne már legalább novemberre eldöntenem mit akarok. Közben az is kiderült, hogy nem törlik el a központit, úgyhogy valahogy mégis csak végig kell szenvednem a matekot. De a gimit illetően, nem tudok dönteni. Egy részről a Művészeti lenne a legideálisabb, ha tényleg komolyan gondolom ezt a színészetet. Már pedig a lehető legkomolyabban gondolom. Ott ugyanis kapok valami alapot, amivel könnyebb dolgom lesz bejutni az egyetemre. Bár sokan azt mondják, hogy ez tehetség kérdése és ha bennem nincs meg a tehetség, akkor semmi esélyem. Ez részben igaz is, de jó lenne ha tisztában lennék az ilyen dolgokkal. Ha netán Pestre nem vesznek föl a Színművészetire, akkor még mindíg bejuthatok Kaposvárra és az is valami. Ám a Művészeti giminél csomó hátrányt is feltudok sorolni. Elsőként talán azt, hogy a tanárom nem más lenne mint apukám és köztudott, hogy a tanár-diák kapcsolat nem működik túl fényesen, ha van egy családi kötödés. Elképzelhető, sőt sznte biztos, hogy rámragadna, hogy velem kivételeznek és én protekcióval kerültem be. De én nem akarok protekciós lenni! Ha bekerülök, bekerülök, ha nem akkor nem. Ennyi. Csak sajnos ezt mások nem fogják tudni. Mondjuk én apukámmal nagyon jól dolgozuk együtt, kimondottan szeretek vele színházazni, mert se többet, se kevesebbet nem vár tőlem mint másoktól. Nem túl szigorú és nem is elfogult. Csak ugye jön még a képbe a család többi tagja is. Anyukám, a Papám, Nénikém, stb...Hát ők meg mind azt mondják, hogy egy "normál" gimibe kéne mennem, mert a Művészetibe az oktatás nem túl erős. És ez sem igaz, mert eddíg valóban szakközép volt, de most, hogy idéntől beindult a dráma tagozat, rendes gimnáziumi oktatás folyik. Szóval ezek az érvek és az ellenérvek a Művészeti mellett és akkor még nem is beszéltem a Kodályról. Az a suli ugye elég híres a nyelvoktatásáról, ami nekem csakis jól jönne, mert ha az ember 3 nyelvet beszél, akkor sokkal könnyebben érvényesül az életben. És az az a suli, amit apukám nyugodt szívvel ajánl nekem még a városban. Mint már észrevehettétek, eléggé adok apukám véleményére, fontos, hogy mit gondol.:) Szóval ha nyelvre mennék, akkor én szívem szerint olaszt tanulnék, mert az könnyebb és szebb, de viszont a spanyollal többre megyek, mert azt egész dél Amerikában beszélik (nem mintha a közeljövőben eljutnék oda):P. Csak sajnos ott a lustaságom az elfogadhatatlan és naponta több mint 4 órát kéne tanulnom ahhoz, hogy tartsam a lépést. Hiszen a törit, a matekot és még ráadásul a fizikát is, meg minden egyéb tantárygat spanyolul tanulunk. Katasztrófa, de megéri.:) A Kodálynak még az az előnye, hogy ott tudnék járni gitárra és nem kéne ilyen lehetetlen időpontokban órára mennem.:/ Meg még van ott magánének és hát mivel szeretek énekelni, lehet, hogy elkéne járnom iylen magánének óraféleségekre.:P Ismerem a tanár urat és jófej, úgyhogy azzal nem lenne baj. És sokat utaznánk Spanyolba oszt. kirándulások alkalmával. Sokba kerülhet az biztos, de legalább nem ilyen lesz mint ez a mostani Palkonyai.:S Hátránya is van ám ennek, nem akarom teleajnározni vele a blogot.:D Ez a suli ugyanis nem a belvárosban van, hanem a világ másik végén (na jó csak Meszesen), de nekem az is messze van. Minden nap buszozhatok egy fél órát ami azt jelenti, hogy annyival korábban is kell felkelnem.:/Jó, de ez a legkevesebb. Az már súlyosabb, hogy apukám ismeri az igazgatót, olyan szinten, hogy minden nap beszélnek, mert elég jó barátok. Tehát szüleim első kézből kapnák az infókat rólam.:S Meg egy kicsit az énektanártól is bevagyok fosva, mert hát ő elég szigorú és őt is ismerik a szüleim. Komolyan néha frászt kapok attól, hogy az őseim mennyi embert ismernek.:@ De ezek a tények. Választanom kell és a döntést senki más nem hozhatja meg helyettem.:/