búcsú.

Gondoltam lefirkantok valami búcsúfélét ha már így eltűnök két hétre.. Még mindig nem vagyok oda annyira ezért az egészért, de nyugató, hogy nagy esély van arra, hogy jól fogom érezni magam. Ha meg nagyon nemtudok mitkezdeni magammal, szervezem a bulit.

20 nap. Hiányzik mindenki akit nem láttam a tábor óta, de főként ő. Nem hívtam fel mielőtt elment nyaralni, pedig megígértem neki. Persze ennek is én iszom a levét, egy hónapig nemhogy a hangját, de semmit nem hallok felőle. Csak a bulin. Majd ott..





izgulok.várom.legyen már 28!=)

i have a dream*

Van egy álmom. Lehet, hogy az is marad. Vagy nem. Megfertőzött. Nem más mint a színház. Azt mondják, aki egyszer már belekóstolt a színház világába, azt ellenállhatatlanul vonzza az élete végéig. Nos, akkor még nagyon sok vissza van. Remélem. Mostanában elcsitult ez a dolog, de a szobaátrendezés során kezembe akadt a dvd, arról a nyárról. Nem tudtam mást tenni, megnéztem. Már csak a kíváncsiság kedvéért is, hogy milyen voltam két éve. Félelmetes mennyit változik az ember ennyi idő alatt.. Mindenesetre újra lángra kapott ez az egész rajongás a színház és eleve a színészet iránt. Hobby? Nemhiszem. Inkább aztmondanám, hogy beleszerelmesedtem ebbe az egészbe. De az is meglehet, hogy eleve evvel a vonzalommal születtem; apa-anya révén..Tudom, anyának nem sikerült bejutnia az egyetemre, de ez miért jelenti azt, hogy nekem sem sikerülhet? Nem értem miért ellenzi mindenki annyira, hogy ezt válasszam, amikor másra sem vágyom jobban, minthogy uraljam a színpadot. Persze..féltenek a csalódástól, féltenek, hogy majd én is magamba zuhanok ahogy anya is tette, de héé! Az senkit nem érdekel, hogy én mit akarok? Megtanultam pofára esni ... igen, ennyi idősen. Tudom, hogy nem minden sikerül úgy ahogy szeretnénk, de ha nem próbálom meg, akkor örökre ott lesz bennem a tüske, hogy mi lett volna ha.. Arról nem is beszélve, hogy a színház iránt érzett szerelmemet nem tudom olyan könnyen legyűrni. És nem is akarom. Cseppet sem.

Ha van egy kitűzött célod (...), mindig van előtted többféle út is, amelyen elérheted. És könnyen meglehet, hogy az egyértelmű, egyenes, kényelmes út helyett a nehéz, nyaktörő ösvényt kell felvállalnod, vagy éppen óriási kerülőt kell tenned, hogy a célodat elérjed.

- Ara Rouch-

.

Más: Még mindig pörgök. Igen, nagyon pörgök. ;DD De már csak (?!) 22 nap ééés...fantázia..*.* Itt lesz mindenki akit nemláthatok 2 hétig. KETTŐ!! Nem is csak egy..azt még úgyahogy kibírnám, de nekem 2 hetet kell végigszenvednem összezárva a szüleimmel, valami istenháta mögötti helyen (Montenegro). Vígasztal a tudat, hogy van napsütés meg tenger és az sem hátrány hogy kipróbáljuk ezt a vadvízievezéses izéét...^^ Csak éljem túl! .. =)

türelmetlenség.#

Partylázban égek. Nem is kicsit. Bűn? Nemhiszem. Inkább csak anyáékat idegesíti, hogy másról sem tudok beszélni, csak huszonnyolcadikáról. Meg eleve. A nap huszonnégy órájában ezen kattog az agyam, ezzel kelek, ezzel fekszek. Nem szervezem túl, nem azt mondom. Csak előre gondolok, milyen lesz majd. Pedig még 23 nap... Kénytelen leszek kibírni.
Megint csak egy a baj..túl sokat várok ettől az éjszakától. Aztán koppanok. Ahogy általában szoktam. Dehát, ezt is meglehet szokni; tapasztalat. Azt mondta valami nagy meglepetéssel készül. Csoda, hogy ennyire várom?!:) De különben is. Ajándék sem kéne..a lényeg, hogy ott legyen. Nekem az elég. Pár hónapja még megmertem volna rá esküdni, hogy egymásra sem köszönünk már többet, de ahoz képest egész szépen helyre jöttek a dolgok. Legalábbis a barátság része rendeződött. Részéről a másik is. Részéről. Mindegy, ebbe most kár lenne belemenni, mert bizonyos értelemben nagyon is boldog vagyok. És fontosabb a barátság, ez már párszor bebizonyosodott. Aztán a bulin lesz ami lesz..Nem tervezek ilyen nagy, alkoholizálós bulit, nem hinném, hogy az pörgeti fel a hangulatot. Szinte biztos, hogy jól tudjuk érezni magunkat, anélkül, hogy mindent összeinnánk.

"Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik."

De miért ilyen lassan ? =/

Énisénis ^.^

x Válassz egy énekest/együttest akit/amit szeretsz (külfödi is lehet)
x A válaszokhoz CSAK az adott énekes/együttes számcímeit használd fel
x Add tovább: nemtudomtovábbadnimertmármindenkikapott..:)

1. Fiú vagy, vagy lány?
"Bájtos mosolyú lány"

2. Mondj valamit magadról!
"Szárnyat növesztek"

3. Mit éreznek melletted mások?
"Semmi szédítő magasság"

4. Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
"Azt hittem érdemes"

5. És a jelenlegi kapcsolatodat?
"Pont úgy kezdem el"

6. Hol lennél legszívesebben?
"A világ lepedőjén"

7. Mit gondolsz a szerelemről?
"Ágyéktól a szívig"

8. Milyen az életed?
"Olyan csak olyan"

9. Ha kívánhatnál valamit, mi lenne az?
"Cipeld helyettem"

10. Mondj valami okosat!
"Most kisfiú vagyok"

summer o9'

Megint hanyagolom a blogolást, tudom. És kezd megőrjíteni engem is, hogy szinte naponta váltogatom a sablonokat, de egyik sem olyan amilyet szeretnék. Ez most megtetszett, úgyhogy egy darabig marad ez a rózsaszínes beütés. Hacsak holnapra nem változik meg a véleményem.
Milyen a nyár? Hmm..hát mindig történik valami. Szombaton megyünk Montenegroba két hétre, úgyhogy véget érnek az egyhangú napok a gép előtt. Már ott tartottam, hogy elkezdődhetne végre a gimi, amitől amúgy eléggé tartok. Anya szerint ez normális, félek az ismeretlentől. Szerintem nem. Mert igazából fogalmam sincs, hogy mitől parázok ennyire. Talán a szecskaavató. Meg az addig napi szinten folyó szivatások. Ismerem a Kodályt, érdekes lesz a beilleszkedés... De addig még vissza van a szülinapom és nem tudom hogy, de anya belement egy kisebb házibuliba. (13 fő kicsinek számít?!) Várom. Jobban mint most bármi mást. Főleg mert itt lesz Ő is. Tudom..barátság mellett döntöttünk, mindketten. És tényleg így lesz a legjobb, csakhogy annyira aranyos amikor beszélünk telefonon.. Néha akaratlanul is félreértem, aztán rájövök, hogy hülye vagyok és ő úgy néz rám mint a legjobb barátjára.

"A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?"