Egy kis semmiség.

Hát rámjött az írhatnék tegnap és minden ami bennem volt, azt lefirkantottam. Hát ez lett belőle. (Előre szólók, hogy nem vagyok Petőfi, úgyhogy nem ér se kiröhögni, se lefikázni.):p Ja és címe még egyenlőre nincs, de majd kitalálok valamit.:)

Esténként egy képet gyakran nézegetsz,

van rajta valaki, akit még mindíg szeretsz.

Hiába teltek el órák, napok, s hetek,

Még ugyanúgy ragyognak az égkék szemek.

Látod magad előtt azt a pillanatot,

ami életednek egy új emléket adott.

És hiába fáj, vagy éget a tudat,

szerelmes vele mégsem kapott utat.

Ha becsukod a szemed, folyton csak őt látod,

Az ágyadon ülve még mindíg csak őt várod.

Vele teljesült az egyik legnagyobb álmod,

És, hogy elengedted magadtól, azóta is bánod.

Éjszakákat sírsz át, megfojt ez az érzés,

Szereted még és felmerül egy kérdés:

Megéri, hogy miatta érezd rosszul magad?

A válasz csak az, miatta nem szabad.

Minden nap próbálod kiverni fejedből,

de nem tudod kitépni könnyen a szívedből.

Hozzákötődik egy hosszú, szomorú dal,

A karjaidban meghalni, csakis ezt akar.

Újra itthon!

Jó is, rossz is, hogy hazajöttem, de annyi szent: Bulgária a legjobb hely a világon!!!
Annyira jól éreztem magam, hogy elmondani nem tudom. Jó volt ez a kis 10 napos pihi tényleg. Az aranypart mellett volt a szállodánk, mégpedig az IBEROSTAR HOTEL IZGREV. Tényleg nagyon klassz volt a szoba a medence, az esti show-k, de az örök favorit az a város marad.:) Ameddíg a szem ellát bazárok vannak és fillérekért lehet venni a márkás cuccokat. Gondolok itt D&G-re, Armanira, Pradara meg minden ilyesmire. Kaptam is egy tök jó D&G-s szabadidőt meg egy kardigánt. Mindig vacsi után mentünk a városba ilyen tök cuki kis vonatokkal ami fejenként csak 2 leva volt, azaz 200 ft. Volt egy nagy kilövő állomás is, csak sajna nem mertem felmenni rá, mert nagggyon félelmetes volt.:P Legalább 30 méter magasra lőtték ki az embereket úgy, hogy egy csúzlira felkötötték őket. És hát ez nem az én műfajom.:D e viszont a vízi ejtőernyőre fölültünk anyukámmal. Hát az is egy örök élmény marad. 30 méter magasban voltunk és beláttuk az egész partot. Nagyon gyönyörű tényleg. A tenger közepe tele volt medúzákkal, úgyhogy nem lett volna túl kellemes beleesni. Asszem nem is éltük volna túl.:P Mellesleg óriási hullámok voltak, legalább 2 méter magasak. Az egyik óriásinál kettőt is bukfenceztem és kivetődtem a partra.:P Anyukám meg megörökítette videón. Nagyon gyönyörű mit ne mondjak!:D Csak volt ennek a hullám históriának egy kis hátránya is. Pont a szemgolyómra, rátapadt egy lapos kavics és én nem tudtam leszedni. Valahogy aztán a hazafelé út alatt kipislogtam, de még mindig homályosan látok és bevan gyulladva a szemem. Elég szar.:/ Na de elég az önsajnálatból!:P Térjünk rá a Bulgár pasikra. Nincs nagy választék. Inkább csak a vendéfgek között.:) Volt egy Fabio nevű, olasz srác. Fúúú hát ő nagyon aranyos, de tényleg. Jófej és jókat lehetett dumálni vele.:) Egyszer, mielőtt még megismerkedtünk volna, a strand kellős közepén cserélte át a fürdőgatyáját. Csak úgy meztelenül ült egy pillanatig a székén, én meg sajnos pont elkaptam azt a pillanatot és láttam mindent.:S Kiábrándító látvány volt az biztos!:D Utána vagy fél óráig nem tudtam abbahagyni a röhögést és mindekinek kezdtem az idegeire menni, de ez nálam ilyen alap dolog.:P:D:)

HoOliday<3

És eljött az utolsó nap!:D Holnap hajnalban irány Bulgária.:)Jó lesz, főleg így nyár végén. Kicsit kipihenhetem magam, bár ott lesz jó pár buli amire úgy érzem KÖTELEZŐ elmennem. :D Egyedül azt sajnálom, hogy a nyár utolsó hetében történik mindez, akkor amikor a legtöbb "nyártemető" programot szerevznénk a csajokkal. Na jó, azért nem panaszkodom. A tengernél meg a forró homoknál nincs jobb.:D Bár rossz itt hagyni a Bagolykőt, főként Lillt meg Natet, Lucy legjobb barátnőit.:) Ráadásul a vizsgákat sem tudom már a nyaralás előtt megírni, úgyhogy az is marad 30.-a utánra. Mert csak akkor jövök haza. Bezony. 10 napos nyaralás lesz ez!:D Juhujjj de várom már:) Kocsival megyünk, 1200 km-t.:S Azért az nem semmi! Bár hál' istennek van egy mp3 lejátszóm és nem fogok unatkozni...:D Na pusssz mindenkinek, egy kis időre hiányolnotok kell...:(:D

Éjszakai malőőőr:)

Huhúú…ez nagy volt bizony. Mikor a nővéremék menni készültek nem volt világítás a környéken. Ráadásul részleges napfogyatkozás volt és még a hold sem világított úgy mint szokott, tehát korom sötétben kellett kitolatniuk azon a keskeny úton ahol be kell menni hozzánk. (Elég hülye helyen lakunk ez tény. De legalább csendes a környék, mert kocsik nem igen járnak arra.) Szóval épp akart kikanyarodni onnan, de nem szedte be rendesen a kanyart és fenn akadt az egyik falon. Az egyik hátsó kereke lógott a levegőben, a másik beszorult és se előre, se hátra nem tudott menni.:P Mögötte állt mindkét szomszédunk akik beakartak kanyarodni a kocsival, de emiatt nem tudtak. Kiszálltak mindannyian és legalább egy olyan 10 fős tömeg lett hirtelen. A pici baba (Manci) meg bennt gügyögött a kocsiban. Megtudtam volna zabálni.:D Próbálták a férfiak felemelni a kocsit, de nem tudták. Időközben egy csomó szomszéd kimasírozott pizsiben meg hálóingben az utcára és mindenki próbált segíteni. Ilyen kocsi felemelő izével emelték fel és úgy egy ¾ óra múlva sikerült elmenniük. Mindez este 11-kor történt.:D Tök poén volt, hogy legalább 20-an odagyűltek és elemlámpával világítgattak. Mikor a kocsi mozdult egyet, csomóan felkiáltottak. Haláli volt. Rám tört a röhöghetnék, de inkább visszatartottam, mert nem lett volna túúl „illendő”.:P Ez az egész szitu tiszta filmbe illő volt.:D De azért tök sajnáltam őket, mert a kocsi alsó része például tök tropára ment.:S

Meglepetés,öröm.

Hmm…hát ezen is túl vagyunk. Be kell valljam, élveztem a tegnapi napot. Ugye ez az egész arról szólt, hogy a nagyi aki 88 éves lett, falun él és mostanában egyre jobban kezd legyengülni és hát a közelünkbe szerettük volna tudni. Mivel van egy jó nagy kertünk, anyukámmal kiagyaltuk, hogy az alsó kertbe építünk egy kis garzon lakást neki és beköltöztetjük a városba. Így minden nap rátudunk nézni és ha már ápolásra szorul, akkor mi ott vagyunk. Mindez 2008 februárjában történt és áprilisban már meg is kezdték a munkálatokat. Egészen mostanáig dolgoztak és pénteken végeztek. Mi meg a nagyi összes rokonát, ismerősét, barátait meghívtuk és egy hatalmas szülinapi bulit csaptunk. Ő persze semmit sem sejtett, tehát hatalmas meglepetésként érte amikor bejött a kapun és meglátta az új házát. Nagyon aranyosan fogadta. El is pityeregte magát. De nagyon tetszett neki minden. A tesóim mind lejöttek Pestről, hogy itt legyenek a „lakásavatón”. Ez volt a másik nagy meglepetés. A tesóim már felnőttek, családjuk van és minden családban jött egy kis jövevény. A nővéremnek egy kislánya van, aki 2 éves. Emma alias Mancika. Az egyik bátyámnak van két kis pici lánya, 10 hónaposak és ikrek.:D Lenke és Nellike. A másik bátyámnak pedig egy fia és egy lánya van, Juli és Bálint. Jajj annyira imádom mindegyiküket, hogy az leírhatatlan.:) Tegnap kibabáztam magam az biztos.:P A kajára nem panaszkodom, fincsi volt mint mindig. Anyukám tud…xd Este 8 fele mentek el a szállásukra, mert este 8-kor már semmi értelme hazakocsikázniuk Pestre. Nagyon sokat beszélgettem főleg a nővéremmel.:) Mellesleg ők nem vértestvéreim, hanem csak fél tesók, de ugyanolyan a viszonyunk mintha azok lennénk, csak éppen velük nem veszekszem SOHA.:P És tényleg. Jó, hogy vannak nekem:)

Kit is jelöljek?!?

Hát az a helyzet, hogy akiket ismerek meg akikkel viszonylag jóban vagyok, azoknak már mind van kreatív blogger kitüntetésük. Szóval oylanokat választottam, akikhez mégis valami köt és van bennünk valami közös. Éppen ezért választottam pár navinést, meg akikkel még játszok/játszottam néha.

1. Anne R. Amber - www.anneamber.freeblog.hu (szobatárs)
2. Drohend Evea - www.elettukor.blogol.hu (régen sokat játszottunk,Lucy jó barátnője volt)
3. Rana Reed Basilisk - www.desertrose.freeblog.hu (nagyon jót játszottunk egyszer)
4. Joanne Anne Kingston - www.lescargot.freeblog.hu (navinés, de sajna még nem játszottunk)
5. Adaren Silberleitner - www.pokrocbarlang.blogspot.com (egyszer régen jó sokat szj-ztünk, de mostanában nem.:/)

A továbbítás szabályai:

1. Helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban.
2. Nevezzük meg saját blogunkban az adományozót.
3. Díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót.
4. Hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

Wííííí kitüntetés!!!

Én drága, egyetlen Nataliem kitüntetést adott nekem! Nah valyon miért? Elsőre az jutott eszembe, hogy mert barátnők vagyunk, de aztán rájöttem, hogy biztos azért, mert nem volt sok ismerőse akinek még nincs kitüntetése és blogot vezet.:PVégülis teljesen mindegy, nagyon aranyos volt és még egyszer köszi!:) Sok-sok puszi, ha ezt olvasod.<3 Bármennyire is hülyén hangzik, de büszke vagyok magamra amiért csak 3 napja vezetek blogot és máris kitüntetésben részesítettek.:D

Valyon ki ül az msn mögött?

Bocs mindenkitől akit untatok ezekkel a nyavalyáimmal, de tök érdekesnek találom ezeket a témákat és mostanában nagyon sokat agyalok ezeken. :P

,,Biztos neked is vannak olyan ismerőseid, akikre neten (chat,iwiw,fórumok) akadtál rá és msn-en tartjátok a kapcsolatot. Úgy gondoljátok, hogy midnent tudtok a másikról. Pedig lehet, hogy aki a gép előtt ül, az nem is az mint akinek mutatja magát. Ha ő egy mosolygós fejet küld lehet, hogy épp mást gondol. Nem látod, hogy reagál bizonyos dolgokra. Lehet, hogy sokkal bátrabb írásban, de viszont ha szemtől-szembe kerülnétek, hirtelen meg sem tudna szólalni. Vagy úgy tesz mintha érdekelné amit mondassz, holott hidegen hagyja a dolog. Aztán mikor netán egyszer találkoztok és kiderül, hogy ő nem az mint akinek mutatta magát, csalódsz egy kicsit. Lehet, hogy nem is kicsit, hanem nagyon. És ezek után nem fogsz annyira megbízni az emberekben akikkel csak msn-en beszélsz. Egy idő után már gyanakvó leszel mindenkivel és emiatt lehet, hogy megutálnak. Azonban az ellentettje is igaz. Msn-en letudod írni a valódi érzéseidet, amit szóban esetleg nem mernél vagy nem tudsz megfogalmazni."

Amúgy nem velem történt meg ez és nem is nagyon ismerek olyanokat akikkel igen, de csak úgy belegondoltam a dologba és megfogott, hogy mennyire félreismerhetünk valakit, csak mert nem látjuk a gesztusait, miképpen reagál bizonyos dolgokra. Nagyjából ennyit akartam írni erről a témáról...:)

Pasik, avagy egy másik világ..

Elég nehéz időszakon mentem keresztül mostanában. Egy nyári kaland teljesen taccsra vágott . Ilyenkor jó, hogy az embernek vannak barátai akikre támaszkodhat. Hiába mondják a pasik, hogy képtelenek megérteni a nőket, ez ugyanúgy fordítva is igaz. Nem tudjuk mit akarnak, mi jár a fejükben és, hogy mit miért csinálnak. Csak a döntéseik következményeit vesszük észre. Nincs az, mint egy barátságban, hogy egy pillantásból rájövünk mit akar a másik. Jeleket várnak. És azt várják, hogy mindig a lányok kezdeményezzenek. És mi meg pont az ellenkezőjét reméljük. Minden lány azt várja, hogy a srác, akiért oda van, aki tetszik neki, ő lépjen először. Ahogy az egy tündérmesében megvan írva. Viszont volt egy érdekes beszélgetésem egy olyas valakivel, aki nagyon jófej. Igaz még csak 4 hónapja ismerem és lehet, hogy elhamarkodott kijelentés ez, de ezalatt a 4 hónap alatt rengeteg mindent megtudtam róla. Azt mondta a fiúk nevében, hogy ők jelekre várnak. Olyan jelekre amelyek megadják nekik a kezdő lökést, mert igenis félnek a kudarctól. Félnek, hogy pofára fognak esni. De mi van akkor, ha mi lányok próbálunk jelezni, de ők nem veszik a lapot? Mi van akkor, ha nem veszik észre, hogy azok a jelek egyedül csak NEKIK szólnak?!Gyötrődhetünk ezen, de lehet, hogy hiába. Az is lehet, hogy csak nem vesszük észre, hogy ők már rég észrevették azokat a jeleket, csak épp félnek megtenni az első lépést. Azt hiszem eléggé kimerítettem ezt a témát, más nagyon nem jut eszembe. A fiúknak teljesen más az agyműködésük azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. :P Na pusszantás mindenkinek! Most van pár ötletem amiről az elkövetkezendő napokban írni fogok, úgyhogy előre is jó olvasgatást.!:)

Csak egy fotó...

"Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben? Ez elgondolkodtat, vajon hány idegennek vannak képei rólad. Más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei? Részesei voltunk valaki életének, mikor valóra vált az álma? Vagy ott voltunk, mikor az álmaik elvesztek? Próbáltunk belekerülni a képbe, mintha valahogy eleve oda lettünk volna elrendelve? Vagy csak meglepetésszerűen ért minket? Csak gondolj bele. Lehetnél valaki életének fontos része...úgy, hogy nem is tudsz róla."

Biztos felmerül benned a kérdés, hogy mi az, hogy valakinek csak egy pillanat alatt akár az élete részévé válhatsz. Pedig nagyon egyszerű. A legnagyszerűbb és a legszönyűbb dolgok mindig egy röpke pillanat alatt történnek meg. Te csak a háttérből figyeled és nem is sejted mi történik.

Miért pont csokifagyi?:)

Nos ez egyszerű. Már akinek....Szóval van egy oldal: http://www.varazslat.com/. Szóval itt szerepjátékozni kell a varázsvilágban. 2007 augusztusa óta játszom és tök jó. Egy csomó barátom lett mióta ott vagyok és egyszerűen nem tudom megunni.:)Egyik nap egy srác, Leslie nevű karakterével szerepeztem és akkor is legalább olyan meleg volt mint most. Tehát mikor Leslie megkérdezte, hogy hogy van a karakterem én egy olvadó csokifagyihoz hasonlítottam azt. Azóta rámragadt ez a név....Röviden és tömören ennyi. Amúgy ha van kedvetek kipróbálni ezt a szerepjátékos micsodát, kattoljatok a http://www.varazslat.com/ -ra. Aztán vegyetek fel msn-en és segítek elmagyarázni mi hogy van.:) Na pusza for all!<3

40 fok?!

Ez már egetrengető....nincs ilyen meleg még a sivatagban sem. na jó ezt visszavonom, ugyanis két éve voltam Tunéziában a sivatagban tevegelni.:P Rámolvadt a ruha...:D És ott asszem 45 fok körül lehetett, mert még levegőt is alig kaptam a nagy hőségtől. És most ráadás képpen a drága szüleim befogtak kinnt pakolászni, ugyanis jön egy 30 fős vendégsereg a lakásavatóra, mert építkeztünk egész nyáron sé mostanra lettek készen. Jhajj, utálom az ilyen nagy családi herce-hurcákat.
Csak azért kell majdnem egy napig kaját főzni, hogy aztán egy fél óra alatt mindent feléljenek a vendégek. Időpazarlás, no de mindegy. Úgyis anya főzőcskézik én meg majd csak a végeredményt látom. Abból a szempontból jó lesz, hogy találkozok mindhárom tesómmal.:) Legutóbb akkor láttam őket amikor fennt voltam Pesten az országos kommunikációs versenyen. A nővéremnél aludtam. Jó ksi hétvége volt.:) Margitsziget, Bp-i klubbok, stb...A plázázásról nem is beszélve. Olyan igazi "csajos" napok voltak azok. No de visszatérve a melegre...KIBÍRHATATLAN!!!!Már nem tudom mit kéne húznom ahoz, hogy ne süljek meg! Vááá én ezen az időjáráson nem nagyon tudok kiigazodni. Nah mindenkinek jó süldögélést.:)

Kicsit rólam..!

Nah végre kezd készen lenni a blogocskám.xD Hmm...Lehet, hogy kicsit kéne írni magamról.:) 1994. szeptember 2.-án láttam meg a napvilágot vagy inkább azt a sok zöldruhás dokit meg ápolónőt akik mind jelen voltak a születésemnél.:) Mindez egy pénteki napon 14:32 perckor történt. (megkérdeztem anyut:P) Sokat mesélték, hogy a nagyszüleim épp egy hajón ültek amikor megtudták, hogy kicsusszantam anyu hasából. Babakoromból nagyjából ennyit meséltek, nah meg azt, hogy apukám csakis az én kedvemért vágta le a szakállát, hogy a baba bőrömet ne sértse fel vele. Ugye milyen édi? Mellesleg fotókat láttam róla amikor még tiszta dzsumbuj volt az arca és nem szívesen mondok ilyet, de elég ronda volt. xD Amúgy elég pufók baba voltam, de majd megpróbálok szkennelni egy képet, had gyönyörködjetek bennem.:) Ezek után már csak az ovis éveimre emlékszem. Nagyon szerettem oviba járni azt tudom. Volt egy fiú (Andor) akivel összeházasodtam a bokorban.xD Azóta se váltunk el, legalábbis nem emlékszem rá. Oviban még az volt a legjobb, hogy megismertem a legjobb barátnőmet, aki már 11, lassan 12 éve a best. <3 Igen mint minden barátságban itt is vannak összezörrenések, de semmi komoly, mert én nem bírok rá haragudni 2 napnál tovább. Ez kölcsönös is.:) Emlékszem mindig együtt csúszkáltunk egy ilyen nem tom min az ovi falánál. (nah ezt most szépen megfogalmaztam.xD) Oviból nagyjból ennyi dereng, azon kívül, hogy mindig gyalog kellett hazajárnom apuval és mi egy szinte nyíl egyenes úton lakunk, úgyhogy nem volt egyszerű azt minden nap megmászni. :P De csak azért volt ám ez így, mert még nem volt kocsink. Mára már elkényelmesedtem és mindehova kocsival járok. Talán ez a baj.:P Elvileg egy virgonc, nagyszájú, idétlen kislány voltam, de ezt már (talán) kinőttem.:P Nah az oviról ennyit.<3 Mikor 7 éves lettem eljött a suli ideje és háááát.....khm. nem nagyon vártam azt tudom.:D Olvasni már tudtam, fogalmam sincs miért, de igen. Elvileg a nagyi tanított meg szótagolva olvasni. Szóval amikor Ibolya néni az alsós ofőnk megdícsért, mindig tök happy voltam.:) Fúúú ez tök furi. Most, hogy így írok, folyton rámtörnek az emlékek. Minden. Például, hogy a papitól kaptam az első iskolatáskám, meg, hogy első nap a szüleim vártak a suli udavarán és én meg a nyakukba ugrottam mert kaptam egy pirospontot.xD Nah igen. Az első osztály még viszonylag könnyűnek ígérkezett, de aztán nehezedett a matek meg a többi....Mondjuk egészen 6.-ig kitűnő voltam, csak aztán bejött 7.-ben a kémia meg a fizika. Mondanom sem kell, hogy hányadán állok a fizikával. Humán beállítottságú vagyok ez tény. A matek meg a fizika nem az erősségem. Kémiával boldogulok (úgy ahogy),de egyszer egy kémia versenyen majdnem felrobbantottam a sulit. Átkoztak is érte eleget, hogy csak majdnem.:PDe hát könyörgöm! Életemben először csináltam olyat.:D Szóval visszatérve a fizikára: lerontotta a 7.-es bizonyítványomat. Tök pipa voltam a tanárra mert az a 3-as "szépen" virított az ötöseim között. Nem vagyok az a stréber típus, de azért jobb lett volna 7.-ben si kitűnőnek lenni. Nah mind1. Ettől függetlenül jól telik a nyaram és nincs okom panaszra.:D Nah mára asszem ennyi. Ezidáig körülbelül így éltem az életem. Holnap jövök.!<3