Szalmaszál

Szalmaszál leszek,
Szalmaszál vagyok.
Nem kisebb, nem nagyobb,
Csak mi lenni akarok.

Szalmaszál voltam,
Szalmaszál lettem,
Cseppet sem változtam,
Nagy kazalt kerestem.

Szalmaszállá válni,
Szalmaszálnak lenni,
Mindent egy másik-
Szalmaszálra kenni.

Szalmaszállá nőttem,
Szalmaszálként vártam,
Arra az egy szálra,
Kit álmaimban láttam.

Üzennek az esőcseppek

Koromsötét árnyak,
Éjszakába törve,
Füstölgő kémények,
Elvesznek a ködbe.

Pislákoló fények
Szűrődnek be kintről,
Jéghideg ablakon
Eső pereg fentről.

Lepereg a szélen,
Lecseppen a földre,
Pont, mint a könny,
Mi felszínre törne.

Esőcseppel telik,
Minden apró gödör.
Mélabús arcokkal,
Semminek sem örül.

Elveszített szavak,
Semmitmondó jelek,
Őrjítő kételyek:
Azt súgja, nem lehet.

Átkozott pillantás,
Kisírt könnyes szemek,
Minden olyan más lett,
Eltűntek a nevek.

Egyre jobban esik,
Mintha csak üzenne,
S üzenetével,
Szárnya alá venne.

Csak föladni mindent,
Feledni a rosszat,
Meglesni a jövőt,
Mi új reményt is hozhat.

Szürke felhők helyén,
Ott lapul a kék ég,
S napsütésbe borulva,
Azt mondod: Még,Még!

Álmok

Az álmodozásra létezik egy szó, a remény.
A remény, mi egyedül csakis csak az enyém,
A szó, mit ha meghallok, egyből rád gondolok,
Mikor mindenkit csúnyán magam mögött hagyok.

Félek és te is félsz, tudom jól- érzem.
Mégis ezt az egészet, sehogyan sem értem.
Hagyjam az egészet? Ne törődjek veled?
Hogyan, ha annyi mindent árul el a szemed?

Elmegyek melletted, még csak rád sem nézek,
Rád néznék, de hidd el, sokkal jobban félek.
Becsukom a szemem, csakhogy lássalak,
Eddig én mindig csak álmaimban láttalak.

Amikor rám nézel, minden olyan más lesz,
Hiába írom le, gondolatom rögtön elvesz.
Egyszer talán elmormolhatom csendben,
Csak úgy tudok szeretni, ha szeretnek is engem.

sakkozunk ?!

Azt hiszem, az élet leginkább egy sakkjátszmához hasonlít. A játék elején még nem tudjuk, hogy meddig fog tartani. Győzünk vagy veszítünk, csak attól függ, hogy milyen taktikával játszunk. Az, hogy kik leszünk, csak rajtunk áll. Lehetünk huszárok, akik egyenletesen haladnak céljuk felé, akik túlélik az út küzdelmeit, vagy kiütéssel veszítenek. Választhatjuk ezt és akkor a világ külső rétege leszünk, az a közeg, aki körülveszi az értékes embereket. Lehetünk a király és királynő „alattvalói”, vagy épp a bástyák, akik védelmezik a felsőbb rangú bábúkat. Belekóstolhatunk a járatlan utakba, harcolhatunk ellenfeleinkkel és nem muszáj mindig az egyenes utat választanunk. Lehetünk talpnyalók, hű szolgálók, akik másokat védelmezve esnek áldozatul a játéknak, vagy a játszma végéig bent maradnak. Bár mindez mit sem számít, hiszen a játéknak előbb-utóbb vége lesz. Ha király vagy királynő leszünk, mitől lesz sokkal jobb? Egyszer úgyis eljön a „sakk-matt” és akkor vége a játéknak, akár akarjuk, akár nem.

újabb...:)

Úgy döntöttem nem érdekel ki mit gondol rólam, hogy fikázza a verseimet, nem fog érdekelni! Újra elkezdtem firkantgatni és annyira nem is lett rossz. Persze van aki ezt nem tudja értékelni, úgyhogy akinek túl nyálas vagy sok, az ne olvassa....:S

Élt egyszer egy kisvirág…

Élt egyszer egy kisvirág,
Körülötte a nagyvilág.
De levele elsárgult,
Szirma megkopott
És már minden ereje elfogyott.

Egyetlenegy vágya volt,
De az a vágy már mást karolt.
Nem szólt semmit,
Némán könnyezett
Nem volt ki letörölje a könnyeket.

Nem tudott ő semmiről,
Nem várt semmit senkitől.
Egyedül volt,
Magányosan
Hiába szerették őt sokan.

Megálmodta álmait,
Nem titkolta vágyait.
Ugyan mások miatt-,
De megrémült tőlük.
Messze bujdosott előlük.

Magányos virág volt,
Vágyakozása a múlt.
Virága lekonyult,
Egy esőcsepp rácseppent,
De ő már többet meg se rebbent.