Üzennek az esőcseppek

Koromsötét árnyak,
Éjszakába törve,
Füstölgő kémények,
Elvesznek a ködbe.

Pislákoló fények
Szűrődnek be kintről,
Jéghideg ablakon
Eső pereg fentről.

Lepereg a szélen,
Lecseppen a földre,
Pont, mint a könny,
Mi felszínre törne.

Esőcseppel telik,
Minden apró gödör.
Mélabús arcokkal,
Semminek sem örül.

Elveszített szavak,
Semmitmondó jelek,
Őrjítő kételyek:
Azt súgja, nem lehet.

Átkozott pillantás,
Kisírt könnyes szemek,
Minden olyan más lett,
Eltűntek a nevek.

Egyre jobban esik,
Mintha csak üzenne,
S üzenetével,
Szárnya alá venne.

Csak föladni mindent,
Feledni a rosszat,
Meglesni a jövőt,
Mi új reményt is hozhat.

Szürke felhők helyén,
Ott lapul a kék ég,
S napsütésbe borulva,
Azt mondod: Még,Még!