Álmok

Az álmodozásra létezik egy szó, a remény.
A remény, mi egyedül csakis csak az enyém,
A szó, mit ha meghallok, egyből rád gondolok,
Mikor mindenkit csúnyán magam mögött hagyok.

Félek és te is félsz, tudom jól- érzem.
Mégis ezt az egészet, sehogyan sem értem.
Hagyjam az egészet? Ne törődjek veled?
Hogyan, ha annyi mindent árul el a szemed?

Elmegyek melletted, még csak rád sem nézek,
Rád néznék, de hidd el, sokkal jobban félek.
Becsukom a szemem, csakhogy lássalak,
Eddig én mindig csak álmaimban láttalak.

Amikor rám nézel, minden olyan más lesz,
Hiába írom le, gondolatom rögtön elvesz.
Egyszer talán elmormolhatom csendben,
Csak úgy tudok szeretni, ha szeretnek is engem.