türelmetlenség.#

Partylázban égek. Nem is kicsit. Bűn? Nemhiszem. Inkább csak anyáékat idegesíti, hogy másról sem tudok beszélni, csak huszonnyolcadikáról. Meg eleve. A nap huszonnégy órájában ezen kattog az agyam, ezzel kelek, ezzel fekszek. Nem szervezem túl, nem azt mondom. Csak előre gondolok, milyen lesz majd. Pedig még 23 nap... Kénytelen leszek kibírni.
Megint csak egy a baj..túl sokat várok ettől az éjszakától. Aztán koppanok. Ahogy általában szoktam. Dehát, ezt is meglehet szokni; tapasztalat. Azt mondta valami nagy meglepetéssel készül. Csoda, hogy ennyire várom?!:) De különben is. Ajándék sem kéne..a lényeg, hogy ott legyen. Nekem az elég. Pár hónapja még megmertem volna rá esküdni, hogy egymásra sem köszönünk már többet, de ahoz képest egész szépen helyre jöttek a dolgok. Legalábbis a barátság része rendeződött. Részéről a másik is. Részéről. Mindegy, ebbe most kár lenne belemenni, mert bizonyos értelemben nagyon is boldog vagyok. És fontosabb a barátság, ez már párszor bebizonyosodott. Aztán a bulin lesz ami lesz..Nem tervezek ilyen nagy, alkoholizálós bulit, nem hinném, hogy az pörgeti fel a hangulatot. Szinte biztos, hogy jól tudjuk érezni magunkat, anélkül, hogy mindent összeinnánk.

"Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik."

De miért ilyen lassan ? =/