summer o9'

Megint hanyagolom a blogolást, tudom. És kezd megőrjíteni engem is, hogy szinte naponta váltogatom a sablonokat, de egyik sem olyan amilyet szeretnék. Ez most megtetszett, úgyhogy egy darabig marad ez a rózsaszínes beütés. Hacsak holnapra nem változik meg a véleményem.
Milyen a nyár? Hmm..hát mindig történik valami. Szombaton megyünk Montenegroba két hétre, úgyhogy véget érnek az egyhangú napok a gép előtt. Már ott tartottam, hogy elkezdődhetne végre a gimi, amitől amúgy eléggé tartok. Anya szerint ez normális, félek az ismeretlentől. Szerintem nem. Mert igazából fogalmam sincs, hogy mitől parázok ennyire. Talán a szecskaavató. Meg az addig napi szinten folyó szivatások. Ismerem a Kodályt, érdekes lesz a beilleszkedés... De addig még vissza van a szülinapom és nem tudom hogy, de anya belement egy kisebb házibuliba. (13 fő kicsinek számít?!) Várom. Jobban mint most bármi mást. Főleg mert itt lesz Ő is. Tudom..barátság mellett döntöttünk, mindketten. És tényleg így lesz a legjobb, csakhogy annyira aranyos amikor beszélünk telefonon.. Néha akaratlanul is félreértem, aztán rájövök, hogy hülye vagyok és ő úgy néz rám mint a legjobb barátjára.

"A seb már begyógyult, egyáltalán nem fáj. De a heg megmaradt. Vajon e heghez hasonlóan őt sem fogom tudni eltüntetni soha a szívemből?"