A padlón.:S

Ennyire fölöslegesnek mint most, még sosem éreztem magam. Mintha körülvenne egy nagy szürke burok, ami kirekeszti, elzárja tőlem a jó kedvet. 2oo8. július 2-7.:( Kísért ez az idő. Minden egyes éjszaka visszatérnek az emlékek és képtelen vagyok elefelejteni őket. ha netán nem jut eszembe este, biztos, hogy arról álmodok éjszaka, stb..stb..Még az a szerencse, hogy a barátaimra támaszkodhatok és ők valahogy mindíg elfeledtetnek velem minden rosszat. Ha velük vagyok akkor az biztos, nem telik el úgy egy pillanat, hogy ne röhögnénk valamin/valakin. De aztá amikor egyedül maradok, jönnek azok a múltbeli pillanatok. Ilyenkor mindíg kiráz a hideg, mert újra érzem azokat amik megtörténtek. Millió egy verset írtam már, amire azt hittem, hogy kitudom írni magamból a fölösleget, de csak rosszabb lett. A napló sem segít már, szinte alig van kedvem leírni ami velem történik. Volt pár nap a múlt héten, amikor nem voltam önmagam és majdnem hülyeséget csináltam, de már jobb. Kisírtam magam a hétvégén, úgyhogy jobban érzem magam.:) Senki ne nagyon számítson rám, mert totálisan kivagyok idegileg, nem vagyok túl jó társaság. A mostani hangulatomat talán ez jellemezné a legjobban, valami hasonlót érezk én is. Keresgéltem a neten és erre bukkantam.



"..Tán játékszer vagyok, egy elhagyott szobában, egyedül maradtam a fekete homályban. Kinőttek belőlem, rámuntak, eldobtak, szívemet kitépték, szárnyaim elkoptak. Elhagyott bohócként szemétbe kerültem, összetört tárgyakkal a múltba merültem. Vár reám pusztító, kénköves kemence, s tudom, hogy nem veszel újra a kezedbe. Égek a szeméttel, régmúltról álmodok, fekete füstként egy kéményen távozok. Fekete koromként szállnak el álmaim, szél viszi messzire elhamvadt vágyaim. Elpusztult, kiégett az egész életem, elhagytak, eldobtak, ez lett a végzetem. Elhagyott játékszer, kit soha nem szerettek, akit a kukába, szemétbe vetettek. Aki csak füstté lett a szélnek szárnyain, akinek a bánat, úrrá lett álmain. Mi maradt belőlük? Hamu és emlékek. Álmai helyére új álom nem lépett. Buta kis bohócként álmait kereste, de rájött, hogy igazán senki sem szerette..."