Újabb vers

Az utóbbi napok és események, ezt váltották ki belőlem, és szeretném most leírni nektek. Furcsaság, nem rólam szól, de igaz lehet. Mégis annyira kötődik hozzám, hogy nem is tudom megfogalmazni.

zene: http://www.youtube.com/watch?v=WQBIwPfKVE8

A szív némán is beszél..

A fáról az utolsó levél is lehulla
egy fiú arra járva megtapossa.
Elsárgult levélként morzsolja szét,
és még csak ki sem nyújtja kezét.

Halk zizegéssel éled a természet,
a fa lelke lassacskán felébred.
Rápillant a fiúra, könnye kicsordul,
a fiú megáll és hirtelen visszafordul.

Egy lágy fuvallat átjárta a testét,
a tette beárnyékolja az estét.
Maga elé mered és ránéz a fára,
hogy visszafordult, nem volt hiába.

Nem tudta mit és nem tudta miért,
főként azt nem, hogyan és kiért.
Közelebb lépett, a fa árnyékába,
először nézett fel a lombjára.

Egy hirtelen ötlet, talán késztetés,
erre millió egy szó is kevés.
Fogta magát és megölelte,
a fa törzsét karjai közé vette.

A fa hallotta szíve minden dobbanását,
érezte a ki nem mondott vallomását.
Lehullajtotta a legutolsó levelét,
a fiú mellé, csak ki kellett nyújtania kezét.

Lehajolt érte, rögtön felvette.
Könyvének lapjai közé tette.
Elindult lassan, vissza-vissza nézett,
Léptei nyomán egy új világ ébredt.