utálom magam!!

Hogy miért nem tudok lakatot tenni a számra? Miért nem vagyok képes magamban tartani dolgokat? Miért kell mindent állandóan elkotyognom?! Kár, hogy itt nem lehet senki mögé bújni. Csakis én tehetek arról, hogy azt amit egyszer valaki elmond nekem, a következő pillanatokban már többen is tudják!:/ Klári néninek volt egy mondása: ,,Amit egy ember tud, az magánügy. Amit kettő, az titok és amit kettőnél többen tudnak, az már közügy." És ebben van is igazság. Csak valahogy ez a dolog nálam csak akkor áll meg, amikor kettőnél több ember tudja, tehát merem azt mondani, hogy az egész iskola. Takarózhatnék abba, hogy családi örökség, de az hol érdekel bárkit is?! Pletykás vagyok, szarkeverő. Ez van.:/ Nem rosszból mondok el dolgokat, hanem abban a tévhitben élek, hogy ezáltal majd minden jobb lesz és tudok segíteni másoknak. De ez valahogy mindíg rosszul sül el. Veszekedés és sértődés lesz belőle, minden összekutyulódik. És itt jön az önkritika is.:/ Én elvárom, hogy mások magukba tartsák azokat amiket mondok és amikor kiszivárognak ezek, csak nagyokat pislogok és halálra vagyok sértve. De ez így nagyon nem jó..!:/ Bekéne fognom a számat és a saját dolgommal törődni. Szóval bocsi mindenkitől akinek bekavartam, akinek valamilyen titkát, magánügyét elárultam másoknak.:) És ezúton megesküszöm, ha valahol feltalálják a szájzárat, elsők között fogom kipróbálni, hátha attól jobb lesz minden!:)