uncsi szünet:/

Nem a legjobb érzés szünet közben rádöbbeni, hogy most legszívesebben suliba mennék, mert ott legalább történik valami. Elkezdődtek a szünet monoton, egyhangú, hideg, fázós, unatkozós napjai, ami ellen aligha tudok valamit tenni. Voltam korizni, meg moziban, de ugye ezt nem lehet minden nap, mert akkor elég hamar eltűnik a pénztárcámból az a kevéske, amit még a szülinapi pénzemből költök. Amúgy elég felháborító, hogy egy nyamvadt koripálya belépő 600 ft-ba kerül. 50 ft-al emelték fel tavaly óta. Nem nagy pénz, de ahogy mondani szokták sok kicsi sokra megy. És ha minden évben ennyivel emelik, nem tudom ki fog heti rendszerességgel korizni menni. Még jó, hogy saját korcsolyám van, így legalább azt az 550 ft-ot nem kell a bérlésre fordítanom. Ahogy így otthon unatkozok, egyre többet gondolok rá, néha nem értem magam. Mégis csak egy évvel fiatalabb, és valljuk be ez nem épp egy normális dolog! Valaki, légyszi egy kalapáccsal, verje ki a fejemből, mert lassan kezdek becsavarodni. És nem akarok úgy járni mint a Judit, hogy azért mert megváltozok, lassan kezdem elveszíteni a barátaimat.