Még fél óra..

Fél óra múlva indulás Budapestre, teljesen egyedül, a nővéremhez.:) Az biztos, hogy a Városligeti koripályát meglátogatjuk és a vidámparkba is benézünk, az Aréna Plázáról és a West End-ről nem is beszélve. Nagyszüleimet alaposan kifosztottam pénzt illetően. :P Na jó, ők adták én meg csak elfogadtam.:) Megint észrevettem, hogy annyi cuccot viszek, mintha legalább egy két hetes nyaralás venné kezdetét, holott csak 4 napról van szó. Sajnos. Ha tehetném ott maradnék akár egy hónapot is. Csak hát suli, meg egyéb katasztrófális dolgok akadályozzák ezt meg. Kicsit sajnálom, hogy elmegyek, mert nagyon fognak hiányozni az itthoniak, a közös korizások Vivcsómmal, és főként az a legrosszabb, hogy úgy válunk el a Judittal egymástól, hogy haragszunk egymásra. Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de ha bármi történik bármelyikünkkel, akkor mi van? Úgy válunk el, hogy utáljuk egymást és nagy ívben tojunk 11 év barátságra?! Hát igen, ez egy hosszú és bonyolult story, de emiatt nem akarom elrontani a kedvem. Furcsa, hogy egy ilyen dolog, hogy mehetek Pestre, mennyire felcsigáz. 5 csomagom van, abból három tele van ajándékokkal a babáknak meg a Mancinak. Még jó, hogy kocsival megyek és csak a kocsihoz kell kicipelni, aztán Pesten be a lakásba. És most indulok! Cipőt húzok, aztán irány Pest!