A cím arról árulkodik, hogy totál reménytelen volt az egész "randi", pedig nem.. Oké, nem így képzeltem, de ettől még cseppet sem volt rossz. Sőt! A 3 és fél óra tömény beszélgetés, a kínos témák feszegetése, a kérdések amik felmerültek bennünk, a szakítás körülményeinek tisztázása, megint közelebb hozott minket egymáshoz. Megint olyan volt mint a régi szép idők-ben, egyet leszámítva..hogy én nem úgy ültem ott mellette, mint a legjobb barátja, hanem mint egy lány aki fülig szerelmes.
Német korlát végükl lelett fújva, helyette a sulinál találkoztunk és onnan mentünk fel az Alagútra. Aztán sétáltunk fel hozzánk és leültünk a Lukiék háza előtt. Ott borult a bili, mármint jó értelemben, mert elkezdtünk beszélgetni kettőnkröl. Jött minden, leginkább én beszéltem, összehordtam minden hülyeséget, ő meg csak mosolygott. Mint mindig.
Az újra kezdés is belekeveredett a beszélgetésbe a buszmegálló felé menet, de most sem tudtam eldönteni mit érez. Ilyenkor olyan komoly és visszahúzódó, hogy félek, félreértek valamit. Nemmondott semmit. Felvetettük a mi lenne, ha...című dolgokat, de nem jutottunk semmire.
Megígértette velem, hogy felhívom. Addig gondolkozik. De én félek a válaszától...
4 megjegyzés:
te vagy a legjobb:)(Ł) ha bizol magadban, még össze is jöhet. újra:) luki
bízni bízok:DD de ez már nem elég..
Ne próbálj találgatni, ő is egyetért-e azzal, érdemes-e megpróbálni. Biztos vagyok benne, hogy újra szóba fog kerülni ez a téma, akkor pedig rá lehet kérdezni. pl: neked mi a véleményed erről?
Nem jó bizonytalankodni, tudom. :) Tarts ki. (L)(L)
Nati
hát tényleg nemjó..de nagyon édesek vagytok h így próbáltok segíteni:)(LL)
Megjegyzés küldése