Rájöttem, hogy attól ha valaki megváltozik, még nem kell feltétlenül nekem is megváltozni. Sajnos valahogy mostanában egyre kevesebben vannak azok, akik úgy ahogy vagyok eltudnak fogadni. Lehet, hogy miattam van ez, de én csak annyit érzek, hogy lassan kezdek nagyon egyedül lenni és már csak a naplómnak tudom igazán kiönteni a szívem. Tudom, csak dobálózok itt ezekkel a szavakkal, de van bennük valami. Az elmúlt héten rengeteg mindent hallottam vissza és a legszörnyűbb az, hogy van aki képes a szemembe is mondani, hogy utál. Az a valaki, akiről azt hittem, hogy mellettem áll és olyannak szeret amilyen vagyok. Aztán egyetlen mondatából kiderül,hogy mégsem. Tudom nem kéne az ilyenekkel foglalkoznom és nem is nagyon mutatom kívólről, hogy érdekel, de elég rosszul esik. Rossz, hogy nincs senki akinek mindent elmernék mondani őszintén. Főleg azokat a dolgokat nem, amiket még magamnak sem merek bevallani.
2008. november 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése